Hány éves korban 'illik' egy lánynak szülni?

Ha nem akarsz gyereket, akkor ne szülj, szerintem olyan nincs, hogy meddig illik szülni!

Rengeteg nönek sosem lesz gyereke, mégsem néz rájuk senki csúnyán, aki meg igen, az annyira primitív, hogy nem érdemes vele foglalkozni!

Csókolom, ez azért még ne legyen illem kérdése :D

Mindenki szüljön, amikor akar. Vagy ha a természet úgy gondolja. Vagy ha nem.

Lány ne szüljön.

Felnőtt, felelősségteljes, érett, anyagilag és érzelmileg önálló nő szüljön csak (ha szeretne).

Egyébként meg: 40. Bár sokan szülnek mostanság felette... ha addig nem szülsz, a környezeted 99 %-a letesz róla, hogy valaha lesz gyereked és végre békén hagy. Ha nem akarsz, addig kell kibírni, utána nem zaklatnak.

"Aki el tudja tartatni magát egy pasival 20 évesen és belenyugodni abba, hogy még minimum 3 (de legyen inkább 6, mert egy kisgyerek TELJES EMBERT kíván!) évig, annak se értem, hogy van hozzá gyomra/tartása."

Konkrétan a barátnőm, aki 20 évesen szült, most 41 évesen a rákkutatás területén dolgozik. A nővérem 24 évesen szült, 27 évesen saját vállalkozást csinált, ami 15 éve nagyszerűen működik, és nagyon jó anyagi körülmények között él. Úgyhogy ne ítélkezz, mert nem mindenki csóró, aki fiatalon szül.

Amikor vágyik a gyerekre + minden megvan hozzá (anyagiak, megfelelő partner, stb.). Van akinek ez hamarabb jön el, van akinek későb, van akinek soha. Ennélfogva az illik kifejezés itt nem releváns.

Az hogy mikortól néznek furcsán, ember- és környezetfüggő. A falunkban már az is fura hogy huszonévesen valaki nem szül, én 28 vagyok és pár éve hallgatom hogy "illene", 40 fölött meg általában beszólnak, hogy "minek már". Ez alapján a nagy átlag 25-35 közé teszi ezt az illik dolgot, legalábbis ebben az intervallumban csesztetik a legtöbbet ezzel a nőket.

Kedves kérdező, én az első munkahelyemen ismertem meg a párom és hamar jött a baba. 23 éves voltam, most lesz egy éves a lányom, még mindig itthon vagyok, de nem vagyok eltartott! Két szakmám van, most teszem le a harmadikat, itthon dolgozom, félreteszek, nevelem a gyerekem, viszem a háztartást, mosok, takarítok, főzök, ja és még egy nyelvet is elkezdtem tanulni.

Nem érzem magam eltartottnak és a párom se mondott vagy éreztette ezt velem soha, kikérem ezt a jelzőt meg, hogy van gyomra vagy tartása valakinek ehhez. Nekem és sok hozzám hasonló nőnek, legyen az fiatal vagy idősebb, most ez a feladata és elmondanám nem egyszerű. Nem napi 6-8-12 órás a beosztásunk, hanem 24, szaros pelenkát cserélünk nap, mint nap. Virrasztunk órákig a gyerek mellett vagy sétálunk vele, ha fáj a pocija, jön a foga vagy csak rossz éjszakája van. Aggódunk, ha láza van, ha keservesen sír és mindent megteszünk, hogy hamar meggyógyuljon. És igen ezért nem kapunk pénzt, cserébe viszont sokkal, de sokkal értékesebbet a mosolyát, azt, hogy látod először felülni, felállni, megfogja a kezed és sétál melletted, mikor kimondja, hogy anya és még a sok más. Inkább legyek EGY IDEIG "eltartott" mint hogy soha nem tapasztalhattam volna meg milyen is anyának lenni és egy édes kis csöppségnek életet adni és vezetni őt az élet útjain.

Te viszont egyáltalán ne hallgass a környezetedre, mert nem állsz készen az anyaságra ilyen felfogással!