Mivel csökkentsem a félelmemet a szüléstől? Félek az orvosi vizsgálatoktól, a gátmetszéstől, gátvarrástól és a méh kitisztításától - ezek mind protokollszerűen mennek a kórházban ahol szülök.

Nem kell aggódni, én is szülés előtt vagyok, és mindig arra gondolok, hogy elég sok nő túlélte már, és sok közülük fele olyan kemény sincs mint én. :) A 16-18 éves lányok is kibírják, akkor én nem fogok félni. Arra kell gondolni, hogy minden rendben fog menni, és mindent megér, hogy a baba világra jöjjön. Fel kell rá készülni lelkileg, ne ezeken a lépéseken gondolkodj, hanem hogy igenis menni fog, és minden rendben lesz. Fontos a lelki felkészülés is, amitől nagyon félünk, az általában jobban is fáj, és nehezebben elviselhető. A sebek úgyis begyógyulnak, a vizsgálatok nem fájdalmasak, minden lépés, amit az orvosok tesznek, szükséges. Próbálj jó dolgokra koncentrálni.

Én is nagyon féltem. De ott már eszembe se jutott félni. Nem ott járt az agyam. A gátmetszésből csak annyit vettem észre, amikor a dokinál megláttam a tűt, akkor tudtam, hogy az jön. A tű ahhoz kell, hogy amikor fájásod van, az alatt ad a doki helyi érzéstelenítőt. Én még repedtem is belül, oda nem kaptam érzéstelenítőt, de abból sem éreztem semmit. Abból meg annyi tűnt fel, hogy sokáig varr, ezért biztos repedtem. De nem érdekelt, mert ott volt a Pöttömke a pocakomon.

Természetes hogy félsz mert nem voltál soha ilyen helyzetben (gondolom). Én is féltem tőle hogy jajj majd a fájások milyenek lesznek és ott halok meg, ehhez képest vagy én vagyok terminátor csak még nem tudok róla, vagy nagyon jól és sikeresen készültem fel agyilag a fájásokra és ezzel együtt sikerült nagyon jól bírnom. Amikor kezdődtek a fájások 5 percesek azzal voltam elfoglalva hogy mikor lesz sűrűbben mert látni akarom már a fiamat. Az igazsághoz tartozik hogy reggel 8kor indították és éjfélkor még nem szültem meg úgyhogy nekem is volt időm vajúdni :D Amikor már esély nem volt a tágulásra akkor toltak a műtőbe. A 2 perceseket már igazából fel sem fogod majd. Én is csak arra emlékeztem hogy kérdeztem párom hogy mennyi és Ő mondta hogy 2 percenként 1-1 percig tart kb a fájás. Ott már minden összemosódik és ha ott se hagyod el magad akkor minden simán megy... Nekem sikerült és egy kicsit azért kiadtam a hangom hogy basszus ez fáj és szorítottam a párom a kezét ezerrel de csak rosszabb volt. Hülyeségnek hangzik lehet de ha irányítod magad amennyire tudod és a párod is rád szól hogy levegőt vegyél (ha elfelejted) akkor simán megy majd. Én elfelejtettem párszor és olyankor a fájás ezerszer erősebb mintha rendesen összeszedetten lélegzel. Sok sikert

Ja amivel én feküdtem az asztalra, magamban mondogattam hogy a kétperces fájás már a célegyenes!!! de a kétpercesnél gondolkozni se fogsz tudni. Majd amikor összeteszik az ágyat a doki a lábadhoz ül és azt mondja hogy nyomhatsz na az már a cél! ott térsz majd magadhoz szerintem megint, és onnantól már csak egy pár perc és pár jó erős nyomás (hasba mintha wcznél és nem fejbe)... SOK SIKERT és KÖNNYŰ szülést!!!