Kinek, hogy áll hozzá a párja az Apás szüléshez?

Nálunk még nincs baba, de rajta vagyunk az ügyön.

Az én párom azt mondta, hogy bejön velem, az a minimum, persze szigorúan csak a fejemhez, de lélekben ő kell, hogy támogasson engem, ha már a kihordásban és a megszülésben nem segíthet, a fizikai dolgok maradnak a szülésznek és az orvosnak.

Az én férjem folyamatosan kísérget az orvosi vizsgálatokra, ultrahangokra, stb. Bent lesz a szülésnél is, kíváncsiságból is, aggódásból is kifolyólag.

Én nagyon örülök neki, nagyon hiányozna, ha nem lenne majd velem szülésnél!

Kösz a lepontozást! Akkor mit díjaztok, ha az őszinteséget nem? Csodás feleségek és anyák vagytok így...

Nyugodtan le lehet pontozni... szánalmas...

Ezt figyelem én is,az ember leírja ami vele történt,és lepontozzák,érdekes, de hidd el sokszor olyan pontoz,aki csak idekontárkodik,semmi köze a témához,csak pontozgat,na ezt is lehet!!

Amúgy én sem erőltettem a dolgot,de a párom be akart jönni.Kicsit féltem,mi lesz de nagyon jól viselte,utólag azért bevallotta,hogy nagyon félt.De olyan jó volt hogy szorongathattam a kezét,bár nem mert szólni igencsak fájt neki:-)

Mi az első babánkat várjuk a párommal! Eddig minden vizsgálatra eljött velem és természetesen a szülésnél is bent lesz velünk!Azt mondja ez lesz élete egyik legszebb pillanata amit már mind a ketten nagyon várunk!Én nagyon örülök, hogy bent akar lenni velem remélem az is erőt fog adni majd!

34 hetes kismama

Úgy látom a válaszok számából, hogy ez a téma mindenkit megmozgat. Ezredik válaszoló vagyok, azért remélem elolvassa valaki.

Mi az elején úgy álltunk hozzá, hogy egy férfinak ott semmi helye. Ez az előző generáció hozzáállása, amikor még nem is volt rá lehetőség, ők élből el is utasítják. Én is ezt hallottam anyukámtól mindig.

Aztán elkezdtem gondolkodni rajta, hogy mennyire félek. A párom azt mondta, hogy ő eléggé iszonyodik az ilyesmitől, de ha akarom bejön velem. Mondtam, hogy csak a vajúdásra. Na, ebből már látta, hogy persze, hogy akarom. Úgyhogy bent is maradt. De több apukától hallottam, hogy a vajúdásra akart csak bemenni, aztán bentragadt, mert olyan gyorsan történtek az események. Ő azt mondta, hogy látott mindent, hiába a fejemnél állt, és nem volt szép látvány. Amit nagyon irigylek tőle: ő látta, ahogy a gyermek kipottyan. Én csak a sírását hallottam, de annyira kivoltam, hogy fel sem tudtam nézni, hogy lássam (persze 10 perc múlva odahozták.)

Nekem lelkileg nagyon sokat segített, hogy ott volt. Ő meg azóta még sokkal jobban tisztel, mint előtte, hogy ezt ilyen fegyelmezetten, nyafogás nélkül végig tudtam csinálni! (A férfiak meg fogorvoshoz nem mernek elmenni.)