Udv.! Ez az elso babam, sajnos a gerincbetegsegem miatt csaszarmetszesre lesz szukseg altatassal. Kinek milyen volt az ebredes es a fajdalom jellege? Minden jo tanacsot szivesen fogadok! (Miskolc Megyei Korhazban lesz)

Az ébredès nekem borzalmas volt. Nagyon remegtem, fáztam, feszült, ideges voltam. A hasam nem is fájt addig, ameddig a nővér meg nem nyomkodta. Azt hittem elájulok. Utána kaptam fájdalomcsillapítót és jobb lett. Amikor teljesen magamhoz tértem, akkor hozták be a babám, de csak 5percre kb.

Délben volt a műtét, este már fel is kellett kelnem tusolni. Na az kemény volt. Sokszor meg kellett kapaszkodnom, nehogy elájuljak. Nagyon fájt a felkelés, meg úgy minden mozdulat. A nővérke mindenben segített tusolás közben, kivette a katétert is.

Utána hozták a babám, egy órát velem volt, majd éjszakára elvitték.

Másnap reggel kihozták, és onnantól már velem volt végig.

Altatásból való ébredésnél azonnal képen csap a fájdalom. Szó szerint mintha félbevágtak volna. Szerencsére ilyenkor kérésre azonnal adnak fájdalomcsillapítót és úgy elviselhető. Legalábbis a fekvés. mert aztán jönnek hasat nyomkodni (igen, a frissen vágott hasat is), meg tolják infúzióban az oxitocint, ami összehúzódásokat okoz... és ez mind fáj. A homokzsák viszont jó (bár nem mindenhol adnak).

Igazából rohadtul fáj, de nincs idő ezen gondolkodni, mert ott a baba, és mielőbb meg kell próbálni ellátni, szoptatni, stb. És ilyenkor a fájdalom rohatul másodlagossá válik (ezt epeműtét után értettem meg, ami elvileg kis műtét, de sokkel jobban megviselt, mint a császár, nyilván mert lehetett kicsit elhagyni magam)