Igaz ennek az idézetnek a mondanivalója?

Én tisztán emlékszem a fájdalomra. És nem enyhít rajta, hogy itt a fiunk. Ettől még szeretnék gyereket, de tudom, hogy mi vár rám.

Hülyeség

Semmiféle gondolatokról nincs itt szó. Konkrétan durván fáj a szülés, és miután megszületett a baba, az anya annyira örül neki, hogy elfelejti, milyen régóta vajúdott már.

Öt gyereket szültem, mindenféle fájdalomcsillapítás nélkül, spontán. Én igaznak tartom. Nem arról szól, hogy nem emlékszem, hanem arról, hogy az öröm feledteti a fájdalmakat. Igazából még az ötödiknél is szinte váratlanul ért a fájások erőssége, pedig előtte négyszer már átéltem azt. Ha az ember pontosan emlékezne a fájásokra, már a másodikat sem biztos, hogy vállalná, mondom én, akinek könnyű és gyors szülései voltak.

Emlékszem,hogy bele akartam dögleni annyira fájt,de magát a fájdalmat,hogy milyen érzés volt nem tudnám felidézni,azt tényleg elfelejtettem amint megszületett a kislányom.

Az idézeteket sosem szó szerint kell érteni, hanem értelmezni kell. Itt ez azt jelenti hogy a szülés fájdalma nem értelmetlen, hiszen a végén ott a kezedben a gyerek. Nem fogod elfelejteni, nem lesz kisebb a fizikai fájdalom, csak látod majd az értelmét.

Mind a két gyerkőccel csak a vajúdásig jutottam, de abból kijutott bőven. Az elsőt indították. Két napig voltak 8, majd 5 perces fájásaim. Azokat nem tudom felidézni. Emlékszem, hogy nagyon fájt, de a konkrét érzést elfelejtettem. Aztán a harmadik nap bekötötték az oxitocint. Na, az a fájdalom belém égett. A második szülés magától megindult. Kb. 1 napig jöttek 3 percenként az összehúzódások. Azokat sem tudom felidézni. Aztán leálltak az összehúzódások, és jött egy másik, pokoli fájdalom. Az előző császár hege kezdett el fájni. Az is olyan éles fájdalom, hogy beégett az agyamba. Összessègében azt tudom mondani, hogy azokat a fájásokat elfelejtettem, amik "kellettek". Amik bajt jeleztek, azok megmaradtak.

Pontosan emlékszem rá, csak nem érdekel. Pedig évekkel ezelőtt született a második.