Le tudná nekem írni valaki, hogy milyenek a fájdalomérzetek a szülés különböző szakaszaiban? (első fájások, tágulás/vajúdás, kitolás)

nekem 17 óra volt az első, rögtön 5 perces fájásoktól felsírásig. semmilyen fájdalomcsillapítást nem kaptam, és bár akkor minden fájást végigüvöltöttem, mint valami állat, utólag azt mondom, nem volt annyira gáz, állok elébe bármikor. a természet nem hülye, ha annyira fájdalmas lenne a szaporodás, már régen kihaltunk volna!

nekem a pocakom teteje, a méhfenék fájt leginkább, mondtam is h nekem tuti ott akar kijönni a babám:)

de ki lehetett bírni, még a tolófájásoknál is azt vártam, mikor fog már annyira fájni , amennyire mondták, hogy fog, mert itt sose lesz baba, ha csak ennyire fáj. aztán megláttam a kis fejet a lábam közt, gondoltam itt már nincs mese, ki kell juttatni onnét, nyomtam egyet és kint is volt.

szóval ne aggódj ezen, millióan szültek már előtted, ne félj, minden rendben lesz!

szép szülést kívánok!

Nekem indított szülésem volt (40+4), mert magasan repedt a magzatburok és bár nagyon kicsit, de szivárgott a magzatvíz (ki tudja, mióta) és a fertőzésveszélyre való tekintettel nem engedtek az aznapi NST-ről haza... szóval csöpögött az oxitocin belém, de nem történt sokminden. Majd burkot repesztettek, semmi. Majd mégegyszer burkot repesztettek... na akkor kezdtem el görcsölni... valóban menzi görcsökhöz hasonlítanám a fájásokat, csak erősebbek. Én leginkább a hányingertől szenvedtem, de miután hányni tudtam, jobban éreztem magam. Szóval másfél keményebb óra után megkaptam a várva-várt EDA-mat... hát az maga a csoda. Előzőleg annyira elfáradtam, hogy ezután vagy násfél órát bekómáztam, félálomban pihiztem a szülőágyon. De még ekkor is csak 3 ujjnyira tágultam, jöttek a görcsök és fél óra után már jelentkeztem az újabb EDA adagért. Megkaptam, mert azt mondták, ha ezután sem tágulok többet, akkor valami gubanc van és inkább császároznak, mert már nagyon ki kéne jönnie a babának. Na ekkor szinte átmenet nélkül hirtelen már az action kellős közepén voltunk és nyomhattam ezerrel... mondjuk itt már az EDA sem hatott annyira, el sem akarom képzelni, milyen erős fájások lehetnek a finish-ben, ha EDa-val is fárasztóak voltak... szóval nyomtam, amikor kellett, figyeltem és koncentráltam, azt tettem és úgy ahogyan mondták, olyan háromnegyed óra volt a kitolási szakasz(mert édes babánk még a kezét is kituszkolta a feje mellett), de szinte repült az idő... na az egyáltalán nem vészes, az ember valami másállapotba kerül, amikor a baba meg kicsusszan, az inkább egy feszítés és nem egy fájdalmas valami... a gátmetszést éreztem, de az sem hatott meg különösebben. Mindent összevetve 10 órás procedúra volt a szülésem, de ebből kb. jó másfél-két óra volt nehezebb, a kitolás mint mondtam nem volt olyan rossz, na ami viszont szar volt, az a gátstoppolás (fél óra)...

Nem mondom, hogy minden nap szülnék... de inkább a szülés utáni néhány nap, ami igazán kemény és fárasztó, legalábbis én így éltem meg... szerintem nem kell félni, arra kell gondolni, hogy ott a szülőszobán mindenki segíteni akar és az anya és a gyerek életéért és egészségéért dolgoznak... Ez győzte meg a férjemet is, mert bár előtte nagyon nem akart, bennt maradt a szülésen! És nem bánta meg... :)... és én sem!

Mindenkinek legalább ilyen vagy sokkal jobb, gyorsabb és könnyebb szülést kívánok!!!

minden szülés más!

nem értem miért gondolják mások, hogy ha nekik tv-t nézve is ment akkor az másnak sem volt olyan brutál.

nekem brutál volt, féltem tőle, lehet azért is fájt jobban.

10-es skálán a perces fájások felérnek 50-nel.

annyira eltorzulsz, és önkívületben leszel, hogy azt te el sem tudod képzelni!

és tudod mit!

nekem mindenki azt mondta, ne féljek, nem olyan gáz, ilyen meg olyan szép szülés történet!

egy fenét!

figyelj, szerintem ha nekem valaki elmondta volna, hogy annyira de annyira fog fájni, amilyet te még soha de soha el sem tudnál képzelni, akkor lehet jobban felkészültem volna rá lelkileg, mint az, hogy áááá nem olyan gáááz.

a kitolás nem vészes, mert addigra olyan mintha kívülről látnád az eseményeket és olyan de olyan iszonyatos erővel kell paszíroznod kifelé, hogy az agyadból az összes vér kimegy és nem fogsz ilyeneken agyalni, mert ezerrel koncentrálsz.

DE! amikor megszületik a bébi abban a pillanatban minden fájás nyomtlanul elmúlik!!! ez garantált!!!

MEGÉRI NAGYON!!!!

SZóval nagyon de nagyon odavágós!!!

de ne félj, baba bent nem marad:D:D

könnyű szülést kívánok!!!!