Kórházakban muszáj ágyon fekve szülni?

Nálunk van szülőszék. Megnéztem, egészen olyan, mint egy wc-csésze, aminek kivágták az elejét. Úgy megnézném mondjuk, hogy a főorvos úr elé guggol.

Amúgy igazad van, én is ezen agyaltam szülés előtt. Nem fekve szülsz. Fel kell ülni, azt az ágyon is lehet. a párom tartotta a hátamat. 2 tolás közt meg kifejezetten jólesett hátradőlni.

Olyan helyen szültem, ahol van alternatív szoba, és a "nem alternatív" szobákba is be lehet vinni/vitetni eszközöket.

De függ az orvosodtól/szülésznődtől, hogy mit támogat.

Az én orvosom természetes szülés párti.

Sajnos a legtöbb helyen ma Magyarországon medikalizált szülés van, amihez sok (nem jó) beavatkozás és "kényszerű akció" tartozik, általában mind az orvos "kényelmét" szolgálják. (Akár térben, akár időben)

Meg kell érdeklődnöd, hogy ahol szülsz, ott mik a lehetőségek.

Amikor szültem, az orvos és a szülésznő először a térdelést javasolta, aztán amikor nekem az nem volt kényelmes, guggoltattak.

Mivel felállni nem tudtam, se tartani a súlyomat, egyik oldalról a szülésznő, másikról a férjem tartott, visszahúzott állásba, majd megint le. Kvázi emberi daruk voltak. Doki meg hol besegített az emelésbe, hol kicsavarodva alám nézett.

Ha nincs gikszer, így szültem volna, de az istennek nem akart haladni a dolog, ezért az orvos kérte, hogy feküdjek fel egy percre az asztalra, hogy rendesen lássa, mi a gond. Nálam elakadt a szülőcsatornában, úgyhogy ott már életmentő üzemmódba kapcsoltak, berohant a segítő team. Alulról vákuummal húzták, felülről nyomták, kijött.

Ha nincs a forgási rendellenesség és nem akad be a koponyája a medencémbe, akkor guggolva szültem volna - kifejezetten az orvos javaslatára. Az pedig érthető, hogy egy rossz pózba szorult magzatnál már nem kockáztatnak azzal, hogy nekem hogy kényelmes, hanem az kerül előtérbe, hogy az orvos megfelelő szögből, megfelelő világítással tudjon dolgozni, tehát jól lássa, hogy éppen mit csinál. De így is talán 10 percet töltöttem fekve, közben két ember nyomta a fülem mellé a lábaimat, ezzel is rásegítve a procedúrára.

Kötözni nem kötöztek semmit (egyik lábamon a szülésznő feküdt, másikon a férjem meg vmi segédápoló talán), de rám szóltak, hogy a kezeimet tartsam a mellkasomon, mert vagy az infúzió csövébe, vagy az NST madzagjába akadtam bele és mozdítottam el őket. Az én helyzetemben meg nem volt vicces, ha jelet veszít a diagnosztikai eszköz, vagy kitépem az infúziómat és még azzal is pcsölhetnek, hogy visszakössék vagy új vénát szúrjanak. Szóval megértettem, hogy nem brahiból parancsolgattak akkor.