A kórházakban van zárható szekrény az ágy közelében?

Én is vittem be tabletet, hogy tudjam tartani apával a kapcsolatot, de sok időm nem volt... éppen csak annyi, hogy néha küldtem egy-egy képet a piciről. Állandóan cicin volt a baba, ha aludt, akkor én is igyekeztem inkább pihenni. Meg, lehet én vagyok elvetemült, de állandóan a kislányomat bámultam :D Nem is tudtam másra figyelni :D Viszont akkor is jó volt, hogy ott a táblagép.

Hogy a kérdésre is válaszoljak: nálunk volt zárható szekrény, de én nem tettem be oda. A földön volt a táskám, abba beletettem a ruháim közé a gépet, ha épp nem tudtam szemmel tartani. De! Nálunk nem volt mászkálás, tehát idegen sosem jött be a szobába, kimászkálás sem nagyon volt, csak látogatási időben, akkor viszont kiürült az egész osztály :D Szóval annyira nem féltettem a cuccom. Öten voltunk egy szobában, abból kettő ráadásul roma lány volt, de rendes volt mindenki, nem aggódtam.

Elvileg minden kórház köteles zárható szekrényt biztosítani. Azt mondjuk nem tudom, hogy a valóságban mennyire van ez így mindenhol, de ismerve a magyar egészségügy színvonalát, nem vennék rá mérget, hogy tényleg mindenhol van is zárható szekrény.

Az is igaz, hogy valószínűleg nem nagyon fog hiányozni az ipad, de ki tudja, lehet, hogy jól jön mégis. Én azt tudom, hogy 8 éve, amikor a fiam született, vittem magammal könyvet, de ki sem nyitottam. Nem azt mondom, hogy az egész napom aktívan telt el, de vagy a fiammal ismerkedtem, vagy pihentem, vagy látogatóm jött, vagy a szobatársakkal beszélgettem. Néha belelapoztam egy-egy magazinba, ami ottani volt, meg időnként telefonáltam pár percet.

Most mondjuk ha lenne tabletem, vinném magammal, de skype-ra elég a telefonom is bőven. De csak a nagyfiam miatt viszem, mert ő nem jöhet be elvileg látogatni, de jó lenne, ha egy picit mégis láthatnánk egymást, meg a babára is nagyon kíváncsi, így legalább valamennyire meg tudom majd mutatni neki. Meg ha valamilyen oknál fogva nagyon unatkoznék, akkor a telefonom tökéletesen meg fog felelni sudokuzásra vagy pár perc netezésre. Ennél több unatkozás szerintem nem valószínű. Én legalább is örültem, hogy a szemeim nem álltak keresztbe, annyira fáradt voltam. És nem is azért, mert a fiammal olyan sok tennivaló lett volna, egyszerűen csak kimerített a szülés is, meg az is, hogy utána azért a babát tényleg nekem kellett ellátni, és nem a regenerálódásról szólt az a két-három nap, amit bent töltöttünk.