Meseljetek. Nektek milyen elmeny volt a szules? Es az az elso par nap amikor hazavittetek a picurt?

Nem élmény, hanem horror.

A kórházban eltöltött 5 nap tömény stressz (besárgult babával, nem induló tejjel, ülés-állás kínjaival).

Az első pár nap otthon pedig a pánik jegyében telt. A gyerek úgy bukott, hogy átment hányásba. Azt hittük, hogy képtelenek leszünk életben tartani.

A szülést túl lehet élni, elég friss az élmény így most azt mondom, hogy soha többet, de ez idővel biztos változni fog.

Első pár nap itthon, hát totál legyengülve ( nagyon véreztem) hasfájos újszülöttel, nem volt egy leányálom. Szerencsére volt segítségem, csak a picivel bujtunk pihentünk egész nap, de azért én ezt valahogy máshogy képzeltem el. Nagyon sokat szenvedett a hasával, sokat bukott, rettegtem hogy kevés lesz a tejem, mert olyan mennyiségek jöttek neki vissza. De túl vagyunk rajta. Én 3-4 hónapos korától kezdtem élvezni a babázást.

Könnyeben és gyorsabban ment mint ahogy azt az ember mindenfelé olvassa, bár egyszer mondtam az orvosomnak hogy ezt nem bírom tovább...

A legbrutálisabb fájdalom nekem nem a szülés alatt volt hanem mikor először megvizsgált az orvos mikor bementem a kórházba!

Mondták hogy csak akkor nyomjak mikor érzem a fájdalmat, kb 2 centire volt a baba feje a külvilágtól mikor egyszerre minden fájdalmam elmúlt (kivéve a hatalmas feszítést amit a feje okozott...), akkor hosszú percekig vártunk hogy na majd lesz valami... Ez sem volt túl kellemes!

Nekem hosszabb időnek tűnt amíg az orvos varrogatott mint a kitolási szakasz, bár lehet azért mert egy tanulónak magyarázta közben hogy mit hogyan kell...

Személy szerint nem élveztem egy percét sem és egyáltalán nem jó emlék, még az is semleges volt mikor először megláttam a lányomat, egyszerűen nem tudtam mit kezdjek vele (még most sem mindig tudom pedig már 2 éves). Előbb született, úgyhogy amint hazaértünk a kórházból költöztünk is, semmit nem pihentem (nem a baba miatt, ő sokat aludt, éjszaka sem ébredt fel), ezért kb a 2. otthon töltött naptól alig bírtam járni/ülni. Kevés tejem volt és tápszert is kellett neki adnom, de mivel elsődlegesnek a tejet tartottam ezért minden szoptatás órákig tartott, ez sem volt a legkellemesebb.

Azt mondtam soha többé nem szülök, kb 1 hónap telt el mikor jött a gondolat hogy: na majd a következő babánál...

3 hónapom van hátra addig...