Szerintetek meddig normális, ha szülés után nincs szexuális élet?

"6 hét után már lehet huncutkodni,inkább kézzel úgy olvastam és fokozatosan mehet a Diundisun :D"

Már ha ő is így akarja.

3 hónapos a gyerek és még nem szexeltünk, s egy darabig még nem is fogunk. Nehéz szülés volt, maradandó károsodással (méhsüllyedés, hüvelyfalsérv), a gyerek beteg... a hátam közepére nem kívánom a szexet. Max. időnként egy kis adott orálról lehet szó, ha nem alszunk be az esti etetés-altatás után rögtön.

Nyilván ilyen esetben más,de alap esetben szerintem elég gázos. Mi a baja a gyereknek?

Kitartás!

Egyébként pedig a nőnek mindig éreznie kell,hogy ő csodálatos, szép, kívánatos még akkor is ha hányás szaga van és kimerült. Nekem akkor is ő a legszebb. S ezt éreztetni is kell.....és semmiképpen sem elutasítani.

A Kérdező azt írta, hogy nincs egészségügyi probléma, szóval felesleges azzal jönni, hogy másnak a szülés során keletkezett gondok miatt miért nem lehet/megy.

Az meg egyenes szánalmas, ha egy férfi azért nem fekszik le a nejével egy évig, mert kicsit "püffedt a hasa". Bennem felmerülne, hogy igazán szeret-e....

Mi kivártuk a 6 hetet, de utána sem igazán kívántam, csak a férjem kedvéért mentem bele a dologba. Nekem nagyon sokáig fájt utána, pedig a férjemnek nem is valami méretes. De minden alkalommal úgy éreztem, mintha a szüzességemet vette volna el újra. Vissza is mentem a dokihoz, és azt mondta, hogy ott lent minden rendben van, valószínűleg lelkileg nem állok készen a dologra.

Tény és való, hogy nem érdekelt a dolog, frusztrált, hogy a baba bármikor felébredhet, állandóan fáradt is voltam. Meg állítólag amíg a nő szoptat, és nincs peteérés, nem is kívánjuk a szexet. Nekem állandó hüvelyszárazságom is volt, csak utána tért vissza minden a rendes kerékvágásba, hogy megjött a mensim. A gyerek akkor volt 7 hónapos.

Mellesleg az én férjemet sem zavarta, hogy lóg a hasam, az ő gyereke volt bennem! A mellemhez viszont nem volt hajlandó hozzáérni, amíg volt tejem, attól valahogy iszonyodott.

Azt hittem, csak én vagyok ilyen csodabogár, hogy szülés után rövid ideig úgy éreztem, mintha a szüzességemet venné el újra a férjem. Tény, hogy én is csak az ő kedvében akartam járni. Aggódtam is kicsit, hogy mi lehet, mert ez a 2. gyerek után volt, az első után ilyen nem volt...persze akkor jóval később kezdtük újra. Az én férjem se volt hajlandó foglalkozni a melleimmel, amíg szoptattam. Sajnáltam is, mert eddig csak terhesség és szoptatás alatt éreztem valamit, ha csinált velük valamit. Amúgy közömbösek volt mindig is. De most lehet, hogy megváltozott valami. Remélem így marad, mert 9 hónapos koráig szoptattam a babánkat és most 11 hónapos és még mindig érzékeny a mellem:D

Sajnos azt, hogy ki undorodik meg a női testtől szülés után előre nem lehet tudni és nem is igazán lehet hibáztatni. Mázlista vagyok, hogy a férjem nem undorodott meg a testemtől, pedig van egy-két változás sajnos.

Mielőtt pedig átélnénk valamit, ne mondjuk, hogy mi hogy reagálnánk, mert fogalmunk sincs. Volt már olyan, hogy én azt gondoltam, hogy ha én ezt meg ezt átélném, akkor így, meg úgy reagálnék rá.... hát volt mikor tévedtem. Ezt most nem pozitív vagy negatív értelemben értem, csak egyszerűen másképp reagáltam, mint vártam volna magamtól.