Jövő héten programozott császárom lesz a szemem miatt. Tudnátok esetleg egy kis lelket önteni belém? Nagyon félek mindentől, a fájdalomtól. Tapasztalatok?

Nem mondom, hogy nem fog fájni, de túl lehet élni. Az első felkelés nehéz lesz arra készülj. Én mikor ébredeztem az altatásból eléggé fájt de miután kaptam fájdalomcsillapítót már nem volt panaszom, és vissza sem tért a fájdalom. A legfontosabb hogy mozogj és ne hagyd el magad.

Nem lesz kellemes, nem érdemes erről hazudni. A műtét alatt kb azt érzi az ember, hogy rángatják, de semmi többet. Amikor múlik az érzéstelenítés, akkor kezd el fájni. KB 6 óra után kell felkelni. Nagyon rossz lesz, de ki lehet bírni. Utána tényleg az a lényeg, hogy ne hagyd el magad, csinálj mindent a gyerek körül, amit csak bírsz.

Szerintem ne félj. Nekem is a szemem miatt volt programozott császárom februárban. Minden tökéletesen ment. A saját lábadon sétálsz a műtőbe és nagyon rövid ideig maradsz bent. Mindenki, aki ott van, nagyon felkészült és nagyon kedves. Gondolj bele, a váratlan helyzetek is mennyivel jobban kezelhetőek, ha ott van egy teljes team, ugrásra készen. A műtétből én nem éreztem semmit. Felállni tényleg nem volt jó aznap, de túl lehetett élni. Másnap még fájdogált, főleg mert baromi magas volt a kórházi ágy és le kellett róla "ugrálni", hogy felvegyem a babát. De egyébként semmi baj sem volt. Mára a hegem is alig látszik. Még egy javaslatot engedj meg: ahol én szültem, ott a születéskor megmutatták nekem a babát, aztán azonnal a szomszédban várakozó apukája mellkasára tették. Mikor először mondták, mi is furcsán néztünk, nem is volt biztos, hogy az apukája akarja-e ezt, de aztán rájött, hogy igen. Nem tudom, hogy ezért, vagy másért, de egy biztos: a kapcsolatuk az első perctől nagyon bensőséges. Szóval ez csak egy ötlet, de ha gondoljátok, éljetek vele. Minden jót kívánok Nektek