Mitől alakul ki a szülés utána depresszió?

én egy nagyon vidám, pozitiv beállitottságu..gyerekimádo ember vagyok. tervezett baba volt, mindenre felkészultem..meg sem fordult a fejemben, h majd nekem szulés utáni depressziom lesz.. hát volt.

mondjuk nem kell nagy dolgokra gondolni, csak hol sirtam, hol nevettem, nagyon érzékeny voltam és fáradt.. egyedul éreztem magam, ugy éreztem rám szakadt a világ terhe. kb. 6-7 honap után mult el ez.

Főleg akkor szokott kialakulni, ha valaki "túlzottan" rácsavarodik a gyerekre és úgymond túlhajtja magát. Ez főleg a társadalmi elvárásoknak való megfelelés miatt van.

Ha ki tud kapcsolódni, oda tud figyelni a saját igényeire is, illetve az esetleges pszichés terhelést, fáradtságot ki tudja beszélni magából, akkor jelentősen csökken a depresszió esélye.

Itt tulajdonképpen a "24 órában robot vagyok és senkit nem engedek, hogy tehermentesítsen néha" típusú mentalitás és túlzott megfelelési kényszer túlcsordulásáról van szó.

Ha valaki ki meri mondani, hogy igenis vannak árnyoldalak és megfér egymás mellett a baba iránti szeretet és az, hogy "rohadtul idegesít, hogy már két órája sír és nem tudom miért", akkor szintén kisebb az esély. Ott szokott félrecsúszni, hogy mártírként akarnak helytállni a nők, de a pszichés terhelhetőségük ettől még átlagos.

Nem hiszem, hogy elkerülhető lenne.

Ez a hormonok játéka.

Én is nagyon sokat sírtam, és én is úgy éreztem, hogy minden rám szakadt, és néha NAGYON DE NAGYON KIBUKTAM. De ez még nem szülés utáni depresszió.

Ha már a babádat is elutasítod, és nem gondoskodsz róla, akkor kezdünk szülés utáni depresszióról beszélni. Erről nem az anyuka tehet, ezt fel kell ismerni, és gyógyszeresen lehet kezelni. És nagyon nagy segítségre lehet egy tapasztalt védőnő is, persze a megértő, és segítő család mellett.

4-es, mennyivel egyszerubb lett volna nekem, ha a válaszodat 1 évvel ezelott már olvastam volna :D

nekem az orvos csak azt hajtogatta, hogy ez bizony (amit leirtam az elso válaszomban) a szulés utáni depresszio..és már attol depresszios lettem, hogy ezt igy -kimondta- rám ..

Fontos, hogy legyen 1-2 ember, akire rábízható a gyerek hosszabb-rövidebb időre. Akár az apja, akár tágabb család, akár jóbarát.

Nagyon sokat számít, ha le lehet ülni X időre és nyugodtan csinálni bármit, ami kikapcsolja az illetőt.

Nekem ilyen szempontból szerencsém volt. Nagyszülők versengve rágták a küszöböt, hogy unokázhassanak, a férjem is teljes értékű szülőként működött.

Ha hazaért és látta, hogy f..om kivan aznap, akkor szó nélkül átvette a gyereket, engem meg elküldött pihenni.

(Nálunk annyi könnyítés volt, hogy kezdetektől tápszeres, ezért nem volt rám állandóan szüksége.)

Még így is volt, hogy hétvégére kiborultam, hogy be vagyok zárva, sok ez. De rengeteget jelent, ha pár órára, fél napra a férjem átveszi, én meg akármit csinálhatok. Legyen az olvasás, tévézés, alvás, vagy barátokkal találkozó.

Már egy éves elmúlt, nagyszülők is néha bevállalják 1-2 napra. Akkor végképp lehet lazítani, nincs az állandó készenlét. A nagyszülők szeretik, ő is nagyszüleit, úgyhogy mindenki happy ilyenkor :)

1#

Úgy gondolom, hogy a leírtak alapján nem az volt neked.

Szinte minden anyuka átesik az elején ezeken. Sok sírás, kialvatlanság, fáradtság, a "biztos valamit rosszul csinálok" érzés.

Ez természetes, hisz tombolnak bennünk a hormonok. Ráadásul én hétköznap éjjel-nappalegyedül voltam a babával, olyan 5 hónapos koráig voltam ilyen labilis.

És azóta? Úgy gondolom, az anyaság a legcsodálatosabb dolog az életemben.

Annak kell örülni, hogy túl vagy rajta... 😊

Jó babázást.

6#

Van szülés utáni depresszió, és van szülés utáni hangulatváltozás!

Ne keverd össze a kettőt, inkább olvass utána.