Akinek az első szülése traumatikusra sikerült, hogyan készült a másodikra?

Én mindig azt mondogattam, hogy bent nem maradhat, valahogy ki fog jönni, és nagyon cuki lesz, úgyhogy megéri érte.

Tehát nem volt konkrét technikám, csak fejben felgyorsítottam az időt, előrevetítettem, hogy utána milyen jó lesz.

Első vagyok, nem volt orvosom, azt sem tudom ki volt akkor az ügyeletes, mert nem találkoztunk. Egyedül dolgoztam fel, sikeresen, bár maradt bennem tüske..

Második szülésem nem volt probléma mentes, sem könnyű de egy nagyon jó csapat volt beosztva, segítőkész szülésznő, ég és föld volt a 2 szülésem.

Nekem a második szülésem gyorsabb és jobb volt mint az első! Igazából, ha a második az első szülésem, akkor nincs mit feldolgoznom. :)

Amúgy nem mentem szülésfelkészítőre, bár az orvosommal sokat beszélgettem, mindenről kifaggattam (az elsőnél nem merült fel bennem ennyi kérdés).

Szóval a második minden szempontból jobb volt (pedig végül a dokim be sem jött, és ügyeletesnél szültem).

Amikor eszembe jutott az első, mindig gyomoridegem volt, rettenetesen féltem a második szüléstől.

Amikor elfolyt a magzatvíz, akkor is legszívesebben otthon maradtam volna. Amikor ott voltam, akkor meg megszöktem volna... De hova?... Túl kellett rajta lenni. Akkor nyugodtam meg, amikor már normális fájásaim voltak, de meg sem közelítették az első szülésemkor érzett fájdalmat.

Az első szülésem 14 óra tömény szenvedés volt, a második meg összvissz 5 óra, ebből ami azt mondom, hogy fájt, az az utolsó fél óra volt.

Hát én igazából senkivel nem veszéltem ezt meg, a védőnőnek mondtam, h mennyire félek, ő meg nyugtatgatott, hogy a második szinte mindig gyorsabban megy, ne féljek.

A szules kozben halt meg a kincsem.

Az utana kovetkezo honapokban sokkent gondoltam arra az elmenyre. Ugy ereztem, hogy keptelen lennek ujra termeszetes uton szulni.

Aztan ujra teherbe estem, es a sotet gondolatok felett gyozedelmeskedett az anyai oszton es jozan esz. Akarhogy is, de a termeszetes szules az, ami a legjobb a babanak es nekem is.

31 hkm