Az arcunk felpuffadása jelezheti a szülés közeledtét?

Köszönöm szépen, nagyon aranyosak vagytok:)

Hűha, hát hol is kezdjem:)

Na szóval éjjel fél 2-kor arra keltem, hogy elfolyt a magzatvíz.3 órakor értünk be a kórházba (Székesfehérvár),fél 5-kor kezdődtek a fájások, egyből 5 percesek, bár még nem olyan fájdalmas.7-ig a vajúdóban voltam, 7-kor pedig átmentem a szülőszobára.Olyan 8-9 körül kezdett igazán fájni, mindenki azt hitte, itt tök hamar baba lesz.10-kor még sehol senki, bár már szenvedtem rendesen, ezért rámkötötték az infúziót, hogy gyorsan túlessünk rajta.Rám rakták az nst-t is, és vártam a csodát, de semmi:(délután 1-kor már annyira fájt, hogy azt hittem megpusztulok,és mivel folyt az oxitocin, és rajtam volt az a fájás meg szívhang néző, nem tudtam nagyon mocorogni, így sokkal nehezebb volt kibírni.A méhszáj teljesen eltűnt, folyamatosan azt mondogatták, hogy bármelyik percben jöhet a kakilási inger, akkor szóljak.De nem jött, nem voltak tolófájásaim.Ennek ellenére nyomnom kellett, mert a baba bent volt a szülőcsatornába, és a kis buksija is látszott.De olyan fájdalmak voltak, hogy alig tudtam nyomni, inkább taszítottam magamtól azt a kis kapaszkodót vagy mit.A dokik már nem tudták, hogy mit csináljanak, és azt mondták, ha nagyon rövid időn belül nem nyomom ki nagy baj lesz, mert pont olyan helyen van a baba.A doki is tehetetlen volt,csak azt nem értem, hogy miért nem segített kézzel kinyomni.Nekem nagyon hosszú ideig tartott ez a kitolásos szakasz, de délután négy órakor óriási sikerélményem volt:)Megérkezett a várva várt Csoda:)Miután a köldökzsinort elvágták, rám tették.Valami hihetetlen érzés volt.Aztán elvitték fürdetni, engem meg összevarrtak ,kicsivel több, mint háromnegyed órán keresztül,de mikor végzett a doki, a babát is visszahozták, és innentől kezdve csak boldogság:)Furi, de szülés után egy órával már nem emlékeztem, hogy pontosan milyen fájdalmakat éreztem, csak annyit tudtam, hogy fájt.Másnap pedig azt mondtam, jöhet a következő:)Jah, a gátmetszést nem is éreztem, szülés után tudtam meg, hogy vágtak, amikor szólt a doki, hogy a varrás következik.A varrás bizony fájt, de az meg már nem érdekelt, mert vártam, hogy visszahozzák a bébikémet.

Hát visszagondolva hatalmas élmény volt.Szép volt minden fájdalom ellenére.Egy jótanács,ha a légzésre odafigyeltek, az nagyon sokat segít, hogy leküzdjétek a fájdalmat.És aki tud, állva vajúdjon, és közben sokat zuhanyozzon.Remélem mindenkinek gyönyörű lesz a nagy nap:)