Hogyan küzdhető le a szüléstől való félelem?

Én a második szülésem (sima, természetes szülés, oxytocin és egyebek nélkül)után1,5 órával veszekedtem a műtősfiúval, hogy nem fekszem a hordágyra, az betegeknek való. Majd a kórteremben az első dolgom volt, hogy kimenjek pisilni, szülés után nem egészen 2 órával... a nővérke majdnem frászt kapott, mikor meglátta, hogy jövök vissza. A császárosok még napok múlva is alig tudtak menni, mikor én már vígan tettem-vettem, mászkáltam, szóval nem hiszem, hogy könnyebb lenne a császár, a felépülés biztos nem az.

Igyekezz nem olvasni az internetes rémtörténeteket!

Szia! Én egy éve szültem.

Én is nagyon nagyon féltem előtte, rémálmaim voltak, Főleg arról, hogy császároznak, és épp vágják fel a hasam. Arra riadtam éjjelente, hogy csupa víz rajtam a póló..hát nem volt egyszerű időszak ez.

Sajnos 2 terhességet el is veszítettem... egyet a 10 egyet a 11.héten.

Harmadjára sikerült. A szülésznővel előre mindent átbeszéltünk, és sokat segített, hogy ő is ott volt végig és a párom is.

3óra alatt szültem természetes úton. Remélem a következőt is így sikerül. azt nem mondom, hogy nem fájt , de az biztos, hogy ahogy kibújt, egyből úgy gondoltam, hogy bármikor újracsinálnám.

Most azon vagyok, hogy legyen kis tesója, de mivel autoimmun beteg vagyok + még ez-az, nem biztos, hogy összejön majd.

Ami fontos, ha bármi félelmed van, merd elmondani az orvosodnak/szülésznőnek, és merj kérdezni.

Hidd el leküzdhető vagyis nem ezzel fogsz foglalkozni.

Amúgy várj inkább még ezzel. Én is nagyon nagyon féltem a szüléstől, sosem hittem hogy megcsinálom, hogy túlélem stb. Aztán úgy döntöttünk jöjjön a baba, én már jóval több voltam mint most te :) aztán ahogy terhes lettem már nem is s a szülés érdekelt, sőt úgy voltam vele megcsinálom. Tényleg nem foglalkoztatott, minél közelibb volt az időpont még akkor sem. Inkább az hogy fog beindulni az milyen lesz, de nem a fájdalomra gondolok. Aztán telt az idő, teltek az évek és azt mondom így utólag, hidd el a szülés semmi az anyasághoz képest. Persze nem a fájdalomra értem, mert nyilván nagyon nagyon fáj, nem is tudod elképzelni annyira, de ha belegondolsz néhány óra alatt túl vagy rajta. Utána jön a többi ami nehézség, pl szoptatás, aztán hogy hogy feljődik a baba, van mikor lemarad valamiben és akkor azért aggódik az ember, aztán jön a bölcsibe szoktatás, szóval hidd el a szülés tényleg semmi, ne ez legyen a fő probléma a gyerekvállalásnál. Hidd el én is rettegtem ettől, de mint írtam várj még, talán 30-on túl már más lesz a fontosság, tehát nem az hogy enniyre rettegsz és inkább örökbefogadásra gondolsz, hanem hogy valahogy túléled azt a pár órát és ott lesz a saját babád :) Hidd el a neheze utána jön :)

Kérdezted az ájulást és hogy nem tudja végigcsinálni.

Nos nekem nem volt tolófájásom, az orvosok mondták mikor kell nyomni, és közben segítettek a babának kijönni, nem tudtam nagyot nyomni, vagyis hiába nyomtam kellett a segítségük. Az ájulásról meg annyit, hogy miután már minden kész volt, mármint össze is varrtak, nem tudtam felkelni egyből a szülőágyról mert majdnem elájultam, biztos a stressz, a vérveszteség, idegesség egyszerre kijött, de mondom miután végigcsináltam mindent. És nem ájultam el egyébként csak majdnem :) de nagyon figyeltek rám, óvatosan kellett mozogni, meg sok folyadékot inni.

Szóval hidd el te is meg tudod csinálni, ha meg nem, akkor nem azért mert félni valód van a szüléstől, hanem mert nyilván lehet komplikáció amit senki sem tud előre megjósolni. De válasz egy orvost akiben megbízol és várj még pár évet :) leglábbis addig mindenképp amíg ilyen rettegéssel tölt el.

Szia! 24 éves vagyok, 21 hetes kismami. A félelem azt hiszem teljesen normális. Szerintem van egy pont az életbe amikor pont nem érdekel már..sokkal de sokkal erősebb a vágy, hogy babánk lehessen mind a félelem. Persze..félek nyilván..de bízom magamba, az orvosokba, a férjembe hogy segíteni fog amikor az én agyam már nem fog!

Hidd el ha megtalálod a párod és ott tart az életetek neked sem lesz kérdés! 😉

3 hete született a második lányom császárral. Barátnőm éppen ma volt nálunk látogatóban, és mondta, hogy egy ideig úgy gondolta, hogy soha nem fog szülni, mert bárhogy is jön ki a gyerek, ő abból nem kér. De most, hogy látja, hogy képes voltam másodjára is bevállalni, ez erőt adott neki. Főleg, hogy az egyik szülésem sem sikerült egyszerűre. De valahogy ha eljön az ideje, akkor az ember felbátorodik, és nem törődik a félelemmel. A gyerek utáni vágy, a hormonok ilyenkor jobban működnek, mint maga a félelem.

Főleg, ha már a pocakodban van a baba, akkor nincs mit tenni, valahogy ki kell jönnie. S valahogy ki is jön. :)

Fáj, fáj, de megéri. Egy új élet, a saját gyermeked. Csoda.

Szia! Én 26 éves vagyok, és Júliusra várjuk a második kincsünket.rólam tudni kell, hogy világ életemben rettegtem a fájdalomtól. Olyan szinten, hogy volt, hogy elvágtam késsel az ujjam, és majdnem elájultam.én tényleg nem bírom a fájdalmat,a vért meg főleg. A szüléstől rettegtem, mikor megindult szóltam az orvosnak,, és mondtam neki, hogy azt hiszem én inkább a császárt választom,ő meg elkezdtett nevetni, hogy az nem úgy megy.ne aggódjak, kijön az a baba.elkezdődött, és tényleg brutális volt egy -két fájás, de nem folyamatosan fáj, és a tudat,hogy van értelme, mindjárt meglátom azt a kicsi csodát,aki 9hónapig bennem fejlődött,az iszonyatos erőt ad.meg az a tudat, hogy neki sokkal rosszabb kijönni,és mondta az orvos, hogy erre gondoljak minden egyes fájásnál, hogy ezzel a babának segítek,és minden fájás közelebb visz a végéhez. Én fájások között bólogattam, mert éreztem előtte nap, hogy szülni fogok,és rettegtem, nem aludtam egy percet sem éjjel, hanem rejtvényt fejtettem. Hajnali 6-kor jöttek a fájások,és a tolók meg 11körül. Gondolhatod, hogy milyenek hulla voltam. Mondtam is az orvosnak, hogy annyira ki vagyok merülve,hogy képtelen leszek nyomni.

Ő meg azt mondta, hogy figyeljem meg, ha jönnek a tolófájások,akkor képtelen leszek nem nyomni. Így lett.meg lett a drága, és hihetetlen, de tényleg igaz,hogy utána megszépül az,egész szülés.és látod, úton a tesó,úgyhogy kibírhatatlan nem volt. És ha én kibírtam, akkor te is ki fogod.:)

S barátnődről.meg csak annyit, hogy nekem is volt ilyen ismerősöm, egy hónappal szült előbb,mint én, tőle csak azt hallottam,hogy milyen szörnyű, meg ha így nem bírom a fájdalmat, akkor végem,mert az iszonyú. Persze fáj, de rájöttem, hogy sok nő szülés után direkt állítja be úgy, hogy rettenet az egész olyanoknak, akik még nem szültek, hogy bizonygassák, hogy ők milyen f...sza, belevaló nők, hogy meg tudták csinálni. De olyannal, aki már szült, azzal nem így beszélnek róla. Úgyhogy ne a barátnőd történeteire alapozz. Minden jót, és kívánom, hogy mielőbb átélhesd ezt a csodát.