Muszáj szülnöm testvért a lányomnak?

Marhasag az egesz.

A lanyod sajat csaladot fog alapitani, lesznek gyerekei, parja, mire te eltavozol, nem lesz egyedul.

Mi tudatosan egy gyereket vállaltunk (2 éves most), és én is szoktam ezt hallgatni. De elengedem a fülem mellett.

A legjobb barátnőm egyke, és esküszik rá, hogy a legjobb dolog a világon, ő az egyedüli, aki mondogatja, hogy nehogy szüljek még egyet.

Pedig nekünk megvan a ház, kocsi, 10 éve együtt vagyunk a férjemmel, szóval akár lehetne is, de nem akarunk.

Nekem van 3 testvérem, mégsem megyek velük sokra...

Nyugi, nem lesz rossz a lányodnak!

Csak akkor szülj, ha te magad akarod. Ne a nagyobbik gyereknek, ne a rokonoknak, ne a szomszédnak, mert nem ők fogják felnevelni, hanem te.

Ha érdekel tapasztalati szempont, akkor a párom helyzetét le tudom neked írni. Ő most, negyven év fölött kezdi tapasztalni a rossz oldalát az egykeségnek. Eddig csupa előnye volt belőle, hiszen anyagilag több mindent kapott a családtól. Most, hogy a szülők, gyerektelen idősebb Egy nagybácsi és egy keresztanya) rokonok egyre inkább segítségre szorulnak, nagyon magára maradt. Nem kell nagy dolgokra gondolni, hiszen nem robbant le egyikük sem, de ha kórházba kell valakit vinni vizsgálatra kocsival, ha egy bútort házhoz kell vinni, megszerelni egy csapot, ott lenni, amikor kijön a gázszerelő (idős ember nem szeret egyedül fogadni idegent), vagy egyéb problémás helyzet adódik, senkivel nem tudja megosztani a feladatokat. Ahogy múlik az idő, egyre több az ilyen feladat, közben a saját családunkban is (érkezik a második gyerek), látom, mennyire nehéz neki.

Ott van az is, hogy ha lenne testvére, az sem lenne semmire garancia, de legalább, ha egymással nincsenek is jóban, a szülőknek csak segítenének ők is.

Ettől függetlenül ez se befolyásoljon, hiszen ez a te saját döntésed kell legyen, csak egy olyan szempontot is leírtam, amit a kisgyerekes szülők még nem nagyon látnak.

1. A korod még nem akadály.

2. Férjemnek és nekem is van 2-2 testvérünk, emiatt az 1 gyerek nem is játszott szerepet a gondolatunkban, a kettő volt az alapfeltevés, el sem tudnánk képzelni hogy egyedüli gyerek legyen a lányunk. Nemrég megszületett a második lányunk, és ugyan 38 éves vagyok, de bizony lehet, hogy harmadikat is vállalunk, ismét van egy kis "hiányérzetünk", mindketten úgy érezzük, hogy három gyereket szeretnénk. Valószínűleg ez a családi hátterünk miatt van, ezt "szoktuk" meg. Így nem is tudok véleményt mondani az egykékről, egy biztos, a szomszéd kislány egyke, 9 éves, és egyedül játszik a kertben, vágyakozva néz át hozzánk és a másik szomszédhoz, amikor a gyerek(ek) kinn vannak. Felnőttkorban ez még jellemzőbb, jó hogy "van" a nővérem és a bátyám, tudom hogy számíthatok rájuk.