Ti miket szoktatok mesélni a pocaklótoknak?

Nézd, őszinte leszek. Én is furcsának tartottam, mielőtt terhes lettem, hogy mi az, hogy valaki nincs rákattanva a pocakjára terhesen, és nem gügyög a babájának egész nap.

Hát, most lassan már a 26. hetet töltöm, persze van már pocak bőven, és az az igazság, hogy tiszta hülyének érezném magam, ha folyton a hasamnak dumálnék :D Egyszerűen olyan, mintha magamban beszélnék.

Persze kapcsolatba lépek vele, ráteszem a kezem, megsimizem, ha épp ébren van és aktív, játszunk olyat, hogy megbököm ő meg visszabök. Amikor érzem, hogy ébredezik, annyit szoktam neki mondani, hogy "jó reggelt kisasszony", vagy "mi újság", ha kaja után rúgdos, megkérdezem, hogy fincsi volt-e, megsimogatom. De ennyi, nem dumálok neki állandóan, és nem mesélem el a napomat, meg nem olvasok meséket neki. Sőt, ami azt illeti, én gyerekdalokat sem hallgatok, egész egyszerűen azért, mert az idegeimre mennek, ha majd kint lesz a picilány, az ő kedvéért úgy is kénytelen leszek elviselni, de amíg nem muszáj, inkább kihagyom. Kétlem, hogy jót tenne neki, ha engem idegesít, mert ugyebár hatással vannak rá elvileg az én érzéseim :)

Igazából egyébként az a lényege ennek, hogy hallja a szülei hangját, de szerintem édesmindegy neki, hogy hozzá beszélsz, vagy valaki máshoz a környezetedben, ugyanúgy hallja. Viszont azt kétlem, hogy értené a különbséget aközött, hogy neki szól a duma, vagy hogy másnak :) A hangod a lényeg, azt meg hallja mindenképpen.