Szüles jele? Nem tudom eldönteni.

Nálunk pont ma egy éve úgy történt, hogy reggel 9 fele elment a nyákdugóm, majd utána fél órával elkezdődtek a fájások. Ha csináltam a dolgom és nem koncentráltam rá, akkor észre se vettem. Kezdetben 10-15 percenként voltak csak.

Elmentem a m.helyemre leadni pár papírt, majd bevásároltam és bementem a férjemhez az egyetemre (vittem ebédet). Ott mondtam neki, hogy majd csörgök, ha menni kell.

Hazaértem dél környékén, lefeküdtem pihenni, de fekve ezerszer rosszabb volt. Akkor már 5-8 percenként jöttek a fájások és 1-1,5 percig tartottak. Rendesen írtam és mértem az időt.

Délután 3-ra elmentem a nagyobbik lányunkért az oviba, hazajöttünk. Leültem vele játszani, hazajött a férjem.

Csináltam vacsorát, közben felhívtam anyósomat, hogy jöjjenek fel hozzánk a nagylányunk miatt (vidékiek, 1 óra az út). Mire befejeztük a vacsorát már itt is voltak.

Én elmentem lefürdeni, átnézettem még a csomagom az anyósommal.

Anyukámmal délben beszéltem, ő totál pánikolt már akkor. Közölte, hogy menjek be a kórházba. Egyszerűen éreztem, hogy nincs még "itt" az ideje, még van időm bőven. Neki délután 4-kor mondtam is, hogy nyugodtan menjen haza és még vacsorázzon meg. Utána elég lesz, ha átjönnek (5 percre laknak).

Este fél8-kor indultunk el a kórházba 3 perces fájásokkal. Nem akartam megkockáztatni, hogy lefekszem aludni és "lesz, ami lesz". Az első lányunk 0 fájással, s.császárral született. Nála úgy feküdtem be a kórházba már 1 héttel, mintha nyaralni mennék.

Beértünk, összetalálkoztam a dokival a folyóson pont. Kérdezte, hogy mi a helyzet?! Mondtam, hogy jöttünk szülni (Uzsokiba). Mosolygott egyet, majd közölte, hogy szól a szülésznőknek és máris kezdjük.

Akkor már épp meghalni próbáltam a kanapéba kapaszkodva. 1 perces fájásaim voltak.

Felvettek az osztályra, átöltöztem. Felraktak ctg-re, majd a doki megvizsgált és közölte, hogy nem vagyok kitágulva. Mondta, hogy várjunk és kér konzíliumot.

Pont egy éve, 22:40-kor született meg a második lányunk, szintén s.császárral. Azt mondta a doki, hogy ő nem kockáztat tovább, nem vár és nem ad be semmilyen tágítót.

A fájásaim már rég megvoltak ahhoz, hogy kinyomjam a lányunkat, de mivel semmit se tágultam, nem akart tovább kínozni. Szerinte elfáradtam volna mire oda kerül a dolog, hogy szülünk. Ráadásul ott van még az első szülésem is. Amiatt sem szeretett volna kockáztatni.

Nekem nem fájt a derekam. A hasam alja fájt, mintha folyamatosan tekerték és szurkálták volna.

Ha esetleg még mindig nem mentél be szülni, akkor szerintem egészen az 3-5 percesekig ráérsz, mivel közel vana kórház. Valószínűleg nagyon fog akkor már fájni, de erre ne alapozz, mert az én anyukám pl. úgy szült, hogy úgy kimondott fájdalmat csak a tolófájások környékén kezdett érezni, addig csak keményedett. Pedig nagyon gyorsan szült, 2 óra volt neki az első keményedéstől számolva. Nekem igencsak fájt, és elég egyértelmű volt, hogy szülök... :) Úgyhogy ez nagyon változó lehet. A lényeg a rendszeresség.

Könnyű és szép szülést!

Kedves kérdező!

Meglett a baba 3-án/4-én?