Kezdőoldal » Gyerekvállalás, nevelés » Szülés » Az normális, hogy a családom...

Az normális, hogy a családom jobban aggódik a szülés miatt, mint én?

Figyelt kérdés
Kezdjük talán azzal, hogy Ausztriában élek. Ez azért fontos, mert egy kicsit teljesen más a terhesgondozás, szülés, csecsemőgondozás rendszere, mint Magyarországon. Tehát a terhesség újdonsága és bizonytalansága mellett egy ismeretlen rendszerben igyekszem eligazodni, mindezt idegen nyelven. Ma léptem a 38. hétbe. Eddig minden olyan szépen és simán ment. Könnyen teherbe estem, nem kellett sem hőmérőznöm, sem ovulációt számolgatnom, tesztelgetnem, elég volt a megérzésemre hagyatkozni, hogy "na, akkor most". Azt gondolom, hogy egy kifejezetten könnyű terhességem van. A legnagyobb komplikáció egy 140/100-as vérnyomás, meg egy kis ödéma a lábamban. kb. 2 hete 1 éjszakát kórházban voltam ezekkel a tünetekkel, megvizsgálták, nincs-e toxémiám, de szerencsére nincs. A vérnyomásomra kaptam gyógyszert, úgyhogy ezt a problémát kezeljük. Múlt hét szombat óta vannak kicsit erősebb jóslófájásaim. Amikor kontrollra megyek a kórházba, mindig megnyugtatnak, hogy rendben van minden velem is meg a babával is. A kórházzal tökéletesen elégedett vagyok, mind a felszereléssel, mind a vizsgálatok alaposságával, mind a személyzettel. Úgy érzem, jó kezekben leszek a szülésnél. De a családom már kiborít. Természetes, hogy aggódnak, hiszen nekünk első babánk, a szüleinknek első unokájuk, a nagyszülőknek első dédunoka, ráadásul egy idegen országban. Mi is izgulunk, kíváncsiak vagyunk, de úgy döntöttünk a férjemmel még a terhesség elején, hogy nem vagyunk hajlandóak állandó aggódással és félelemmel tönkre tenni a babavárást. Ezt az elvet próbáljuk követni még itt, a célegyenesben is. Igyekszünk örömmel és nem félelemmel várni a szülés megindulását. Aztán amikor már kezdjük tényleg jól érezni magunkat, jön valaki a családból, aki merő jóindulatból egyetlen mondattal megtöri a lendületet. Vasárnap elmentünk úszni egyet a férjemmel. (23 éve folyamatosan sportolok valamit, így elég nehéz felhagynom ezzel a szokással) 2 órát voltunk az uszodában, azalatt 5 nem fogadott hívásunk lett a nevelőapámtól, hogy mi van már, merre vagyunk, csak nincs valami baj. Anyukámnak van csecsemőápoló szakképesítése, de tudja, hogy amit 30 évvel ezelőtt tanult, vagy akár a 20 évvel ezelőtti elvek egy része már kukába való, és szorgosan tanulmányozza a modern csecsemőgondozási gyakorlatot, és lelkesen meg is osztja velem. (Mert én nem bújom ám az ilyen témájú oldalakat :D) A nagyinál még a 60 éves "szoftver" fut a csecsemőgondozásról (ő még ott tart, hogy ha fene fenét eszik is, 3 óránként kell etetni a babát, és nem szabad felvenni, ha sír), ráadásul szegény öreglánynak 3, nagyon nehéz szülése volt, amiből egy tragédiával végződött (az első baba 6 hetesen meghalt, éppen a szülés közben fellépő magas vérnyomás miatt). Ha időben megcsászározták volna, akkor valószínűleg nem így alakul. Ezért engem is rá akart beszélni a császárra, hogy biztonságosabb. A nagyi szerint én már ne is nagyon tegyem ki a lábam egyedül az utcára, mert bármikor megindulhat a szülés. (Pont ő beszél, hogy maradjak nyugton a seggemen, amikor ez neki 83 évesen sem megy, mert mindig nyüzsögnie kell valamit). Oké, az tényleg merész, hogy friss (alig 1 hónapos) jogsival vezetek a 9. hónapban, de az mennyivel jobb, ha 2 órát kell várnom a buszra esőben, netán hóban? Anyósomék totál nem értik az apás szülést, (terv szerint az lesz), nem értik, hogy egyből odaadják a babát, és velem is maradhat a baba 0-24-ben, és nem, nem fogják teáztatni a kicsit, mert már az első perctől szoptathatom. És nem, nem fertőzésveszélyes, ha apuka is rögtön kézbe veheti a babát. Azt sem tudom megmagyarázni, hogy a vizesedésemet nem kevés, hanem éppen sok folyadék bevitellel kell kordában tartani. Mert anyósomat 28 éve még szomjaztatták, amikor ödémás lett. Nevelőapám 30 éve dolgozott szülészeten, mint műtőssegéd, és hajlamos azt gondolni, hogy 30 éve nem változott semmi. Neki azt nem tudom megmagyarázni, hogy a látogatók is testközelből láthatják a babát, és nem csak üvegfalon keresztül. És igen, apuka ott lehet végig, nem, nem fertőzésveszélyes, hogy apuka is ott van a csecsemős kórteremben, és apuka is bármikor kézbe veheti a kicsit. És nem, nem teáztatják 1 napig a babát, hanem rögtön szoptathatom. Mindenki jót akar, segíteni akar, mindenki nagyon várja ezt a kicsit, és elképzelhetetlen mennyiségű szeretet árad felénk, de őszintén szólva, kezd fárasztó lenni a rokonság. Ez minden családban így van? Mindenki kapja a több évtizedes bölcsességeket? Mást is felzavarnak a legmélyebb álmából a "hogy vagy? minden rendben?" telefonhívásokkal?
2015. jan. 14. 10:27
 1/6 anonim ***** válasza:

Értem is aggódnak 24-éves vagyok 27-hetes terhes. Van már egy lányom sokáig vajúdtam vele. Amit a folyosón a szúleim végig hallgadtak,sőt sirtak is hogy meddig tart már.... (36 órát vajúdtam,12- t visitottam végig). Igy ők inkább a szülés miatt aggódnak, a baba gondozáson nem.

De te örülj hogy a családod gondol a higéniára! Mert én ezt nagyon hiányolom az enyémektől!

2015. jan. 14. 10:48
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/6 anonim ***** válasza:
0%
Kicsit úgy érzem a leírásod alapján, hogy ezzel az egész kerek történeteddel inkább büszkélkedni akarsz itt a népnek.
2015. jan. 14. 12:15
Hasznos számodra ez a válasz?
 3/6 anonim ***** válasza:

Považská Bystrica


POVAŽSKÁ BYSTRICA



Pont ugyanez a helyzet nalunk, annyi kulonbseggel, hogy a csaladban senkinek sincs egeszsegugyi

vegzettsege, szoval sajat kutfobol jon a sok okossag. :) Mi Angliaban elunk, elso baba, 21 hetes

vagyok. Hihetetlen mit ossze nem paraztatnak pusztan joindulatbol a szulok, teso, unokatesok, mindenki.

Mas a terhesgondozas, de elegedett vagyok, odafigyelnek a panaszaimra, de szeencsre nincsenek nagy gondjaim.

nekem pajzsmirigyproblemam volt evekkel ezelott, most egy privat hormontanacsado is gondoskodik rolam.

Megis a szuleim jobban tudjak, amit a szakember mond, azt nem tartjak fontosnak, mert nem hazai orvosi

diplomaja van...Gyakran el sem mondom, mit hogy kell csinalnom, ha volt valami problemam, mert halalra

aggodjak magukat es ram is at akarjak ragasztani. pedig en is nyugodt vagyok, ferjem is, ugy szeretnem elvezni

a boldog babavarast! Ehelyett: ne hizz sokat, maximum 12 kg-tlehet, milyen nagy mar a hasad 5 honaposan,

hogy lehet, hogy ott nem merik rendszeresen a sulyodat, el fogsz hizni, hogy kikerekedett az arcod, azert erezted

a babat hamarabb, mert elmondtam, mire kell figyelni, senki nem mondta, hogy nem furodhetsz kadban, ne egyel majkremet,

a hasad alakjabol latom, a baba mar befordult, jajj, mirt forditotta el a baba az arcat ultrahang kozben,

biztos valami baj van, stb., stb.

Nagyon megterhel, es ha kerem, ne aggodjanak, az a valasz, nekem jogom van hozza.

Nagyon megertelek! Igyekszem turelmes lenni, hiszen tudom, jot akarnak, de abszolut nem gondolnak ram.

Azt hiszem, szules utan ez csak felerosodik majd.

2015. jan. 14. 12:34
Hasznos számodra ez a válasz?
 4/6 anonim ***** válasza:

Kedves kérdező! Fel kellene picit nőni! Ez ebben az esetben azt jelenti, hogy meghúzod a határaidat és nem akarsz mindenkit feltétlen meggyőzni az igazadról. Miért gond, ha szövegelnek? Hadd mondják, te meg csinálsz, amit akarsz. Felnőtt ember vagy, aki mindjárt szülő lesz! Senki sem tudja rád kényszeríteni az akaratát, véleményét, mert te vagy a gyermek anyja, nem a rokonság. A határokat meg tényleg meg kell húzni. Mikor lehet hívni téged, mikor lehet látogatni, hogy lehet segíteni stb.

Nyugi bele, hogy a régi dolgok sem feltétlen szarok. A teától kutya baja nem lesz a babának, max nem szárad ki, amíg nincs tejed és nem lakik jól a tápszerrel, hogy aztán ne szopizzon. Manapság már cukros vizet adnak tea helyett, sokan azt sem egy bizonyos ésszerű határig.

Az újszülött számára az idegenek (apa is) jelenthetnek fertőzési kockázatot ezért tiszta kézzel kell hozzányúlni, teljesen egészséges embernek. Azt is kezdik beszüntetni, hogy látogatási időben minden jöttment babázzon és sok kórház visszatér az üvegfalas módszerhez. Azt a babát védeni is kell! Az első napokban jó, ha csak a szűk család látogatja. Ha nekem nem hiszel, beszélj infektológussal.

Babát akkor veszed magadhoz, ha el tudod látni. Ha könnyű szülésed, akkor hamar, ha nehéz, akkor előbb fel kell épülnöd. Ez régen is így volt nyugodt lehetsz. Babázni csak pihent és erős anyuka tud normálisan. Segítséget kérni meg nem szégyen.

Egy szó mint száz, nem kell mindenkinek mindenről beszámolni, az eü dolgaidat konzultáld az orvossal, ne a családdal. Úgysem számít a véleményük, hiszen nem orvosok.

2015. jan. 14. 12:36
Hasznos számodra ez a válasz?
 5/6 anonim ***** válasza:

Akkor nem csak az én idegeimre másznak rá:)... Mondjuk én nem vagyok jóban édesanyámal, és ő pocsék rossz szülő volt pedig 5 gyereket is szült a családi pótlékok miatt meg hogy megtartsa a pasijait. Ő kilőve azok közül akik bele akarnak szólni mindenbe és tudni minden napom minden óráját.:)

De pl. anyosom tegnap is azzal jött hogy ugye a korházi csomag már készen van... meg 2 papu legyen bent mindenképpen stbstb.. A korházi csomagom 3/4-ig be van rakva, de csak azért nem teljesen mert pénteken megyek a nőgyógyászomhoz utána meg a korházba bejelentkezni előre adat felvételre. Majd csak akkor fogok mindenre rákérdezni mit tegyek be pontosan (mindezekre annyi volt a válasz, nem baj akkor is készitsem össze:D). Mi is külföldön szülünk szuper környezet, jó orvosok, kedvesek is mindenfelé, és nem utolsó sorban nagyon sokat segítenek bármiben. Kicsit ellenséges is vagyok ezért mindenkivel aki ennyire ugy kezel minket (engem) mint valami 15 éves csitri aki csak képről látott gyereket. De azért nagyából sikerült mindenkivel megértetnem azt hogy 25 évesen késznek érzem magam erre a feladatra még ha nem is szültem eddig egy gyereket sem, a tanácsokat is meghallgatom.

Örülök én annak hogy van akit érdekli mi van velünk...:) DE tényleg fárasztó már így a vége felé, és mi lesz majd ha megszületik? Belegondolni is félek a sok kéretlen jótanácstól, és mennyi sértődés lesz mikor észreveszik hogy nem fogadom meg mind vagy netalán van saját elképzelésem a nevelésben és azt követem. (második unoka lesz amugy náluk)

Szóval csak kitartást, halgasd végig őket figyelmesen mindig, jó az hogy figyelnek rád rátok és jó tanácsaik is lehetnek amit megfogadhatszt ha akarsz, de a döntés a tied és a párodé minden helyzetben, ezt nem szabad elfelejteni. :)

Boldog babavárást és könnyű szülést Neked!:)


36+5 hkm

2015. jan. 14. 12:49
Hasznos számodra ez a válasz?
 6/6 A kérdező kommentje:
Kedves 4-es, igen, fel kell majd nőnünk a feladathoz. Nem az a baj, hogy szövegelnek, hanem az, hogy négyen ötfélét mondanak. És igenis össze tud zavarni, főleg, ha a kórházban mondanak egy hatodik verziót. A nagyi is felnevelt 2 gyereket, talán van elképzelése róla, hogyan működik egy baba. Anyukám is felnevelt 2 gyereket, meg gondozott rengeteget, talán neki is van elképzelése róla, hogyan működik egy gyerek. Az anyósom is felnevelt 3 gyereket, tehát neki is van valami halvány segédfogalma a gyerekről. Tehát ezek szerint valahogyan működtek a régi dolgok is, azokat is túlélték a babák, tehát nem lehetnek a régi elvek sem teljesen hibás elképzelések. Csak néhány szöges ellentétben áll azzal, amit a kórházban mondanak azok, akik a mai, modern elvek szerint dolgoznak. És lehet, hogy gyerekes, de akkoris elbizonytalanít az egymásnak ellentmondó információhalmaz. Az teljesen biztos, hogy abban a kórházban, ahol szülni fogok, úgy működik a dolog, hogy ott lehet apuka a szülésnél, azonnal odaadják a babát, hacsak nincs vele valami nagy baj, rögtön lehet szoptatni, teát semmiképp sem adnak neki, se cukros vizet, legfeljebb tápszert. Apukának reggel 8 és este 9 között bármikor látogatási joga van, ő bejöhet a csecsemős kórterembe. A többi látogatónak megvan a látogatási idő, nekik egy külön szoba áll rendelkezésre, de üvegfal semmiképp sincs. Még nem tudom, hogy ezek jó vagy rossz dolgok, (így elméletben jónak tűnik) de az biztos, hogy itt így működik, ezeket a saját szememmel láttam. A határok meghúzása meg nagyon nehéz. A családom nagy része tőlünk 550 km-re van. Tehát csak úgy nem fognak betoppanni látogatni. Azt meg elég nehéz megmondanom előre, hogy nap közben mikor fogok elálmosodni és szundítani egyet. (Igen, ilyenkor kikapcsolhatnám a telefonom, de akkor meg tényleg halálra aggódják magukat). Kedves 2-es, szó sincs dicsekvésről, szimplán annyit akartam szemléltetni, hogy problémamentes a terhességem, mégis annyit aggódnak, mintha veszélyeztetett lennék, és érdekelt, hogy ez vajon normális-e így, más is jár-e hasonló cipőben, és ha igen, hogyan kezeli. A többieknek köszi az együttérzést, úgy tűnik, ahol szorosak a családi kötelékek, ott így van ez.
2015. jan. 14. 16:52

Kapcsolódó kérdések:




Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!