Rettenetesen félek a szüléstöl! Biztos vagyok benne, hogy belehalok a fájdalomba! Mi az ami jobban fáj, mint egy szülés? Illetve milyen cikis dolgok történhetnek közbe?

Én sem traumaként éltem meg a császármetszéses műtétet, hanem szép emlékeim vannak. Nekem az volt a lényeg, hogy egészségesen szülessen meg a babám, akárhogyan. Most a második gyermekemet várom és ismét hüvelyi szülésre készülök, de ha ismét császár lesz, akkor is boldog leszek. Nekem ez egy mellékes tényező. Biztosan az is közrejátszik, hogy már másnap alig voltak műtéti fájdalmaim, hogy az egész csapat, műtösfiútól kezdve az altatóorvosig nagyon kedvesek, rendesek voltak, viccelődtek velem, szóltak hogy jól figyeljek, mert mindjárt megszületik a babám... a nyakamhoz tették a lányomat, összezárás után a szülőszobában rögtön együtt lehettünk hármasban több órán át, szóval mind mind gyönyörű volt :-), pedig császármetszés volt. Sógórnőmnek viszont komoly lelki problémát okozott, hogy nem tudta megszülni a fiát. Nővérem első 2 gyereke hüvelyi úton született, a harmadik programozott császár volt (15 éve) , hát ő, a legkisebb a legkiegyensúlyozottabb a 3 "gyerek" közül, szóval ez az egész mizéria, hogy hogyan szülünk, kicsit túlzás. Igen, életmentő műtétnek kellene lennie, és nem annak hogy az orvos fél a pereskedéstől és inkább betolja a műtőbe az anyukát, de ugyanezt elmondhatjuk az egész életvitelünkről, hogy nem így kellene...