Mertél/mersz nemet mondani az orvosodnak?

Nézd, a természettel szemben nem támaszthatsz elvárásokat!

Ha császár kell, mert veszélyben vagy, akkor császár kell.

Te ezt nem szakemberként sosem fogod megítélni, hiába olvasol el 100 cikket és készülsz!

Én pl.olyan orvost választottam (két orvost hagytam ott..;) akiben bízom és hiszem, hogy mindent azért tett, mert adott esetben az volt a legjobb lépés! !

Bármit kérdezhettem, segített magyarázott!

De maradjunk abban, hogy kettőnk közül ő látott több szülést!

Ez már bennem is felvetődött, mint kérdés, hogy miét hagyják hogy így bánjanak velük. Most nem kimondottan az orvosra gondolok, szerencsére nekem nem volt vele semmilyen rossz tapasztalatom, egyszer sem éreztem úgy, hogy valamit nem okkal tenne, persze mindent el is magyarázott, hogy mit miért stb.

Viszont a terhesgondozáson volt ilyen esetem, kettő is:

- már benn feküdtem magas vérnyomás miatt, így a szülészetre kellett minden nap 2x ctgre mennem, reggel 7re és este 7re. Mentem is reggel, ahol nem nagyon mocorgott a baba, és gyakorlatilag lecseszett a szülésznő, hogy miért nem reggeliztem, minek mentem oda úgy. Erre felvilágosítottam, hogy 7re adták az időpontot, a reggelit meg fél8kor osztják, mégis mit kellett volna tennem?! (Aztán a reggeli utáni ctg se lett jó, így sürgősségi császár lett, utána odajött bocsánatot kérni)

- Másik meg már a csecsemős nővér volt, aki olyan cigaretta szagot árasztott magából, hogy majdnem elhánytam magam, mondtam neki, hogy így bizony nem viszi sehova a babámat és az is tuti, hogy nem fogja meg (őt utólag tudtam meg, hogy elbocsájtották, mert sok panasz volt rá)

Szóval szerintem ki kell állnod magadért, főleg egy ilyen kiszolgáltatott helyzetben, mint a várandósság vagy a szülés, de nem elvetemülten, hanem az érveket meghallgatva.

Én úgy látom, hogy két szemlélet áll egymással szemben. Az egyik az orvosok többsége által támogatott szülésvezetés, a másik meg a természetes szülés oldala. Hozzám közelebb áll a beavatkozásmentes verzió. A kórházi protokollban elég sok indokolatlan dolog van. Persze, ha az orvos megindokolja, akkor mehet a beavatkozás. De az indok legyen több az "így gyorsabb lesz" és az "így szoktuk" érveknél. Én anno kérdeztem az orvosom a császárról, oxitocinról stb. Engem megnyugtatott a válasza, láttam, hogy indokolatlanul nem lesz egyik sem. Nem is lett, pedig találhattak volna rá okot, ha akartak volna.

Háborítatlan szülésnél is szükségesnek tartom, hogy legyen ott is hozzáértő személyzet, akár egy bába. Mert igen, a szülések legnagyobb többsége simán lezajlik magától, de ettől még előfordul, hogy valami gáz van. Kell valaki, aki ezt felismeri, és így tényleg indokolt esetben jöhet az orvosi beavatkozás.

Sziasztok, az első vagyok. Ezzel így én is egyetértek. Amikor mentem szülni az ügyeletes orvos közölte, hogy nagy a baba, és nem fogom tudni természetesen megszülni, ha nincs a fogadott orvosom, akkor már császározott volna, az tuti. De aztán bejött a dokim, megbeszéltük, megnyugtatott, és megszültem természetes úton az amúgy valóban 4000 gramm feletti fiamat.

De pont ezért írtam, hogy olyan orvos kell, akiben megbízol, és akivel a kérdéseidet meg tudod beszélni. Azt pedig akkor félreértettem, úgy látom abban is egyetértünk, hogy veszélyhelyzetben egyértelműen az orvos dönt. Attól a szőr feláll a hátamon, amikor valaki olyan okosnak képzeli magát, hogy ilyesmikbe is bele akar szólni..

A ember akármennyit olvas, attól még nem fog jobban érteni hozzá, mint egy orvos, aki minimum 11 évig tanulta a dolgokat.

Nyilván nem feltétlenül jó az "az van amit én mondok, neked meg kuss" hozzáállás, tehát kérdezni igen is szabad, kell is, az orvosnak meg válaszolni, de azért ne higgyük már okosabbnak magunkat..