Akinek programozott császára volt érzéstelenítésben! Féltél közben? Tudtad uralni a helyzetet? Hogyan?

Én sajnos nem tágultam, úgyhogy fél nap után elvittek a császárműtőbe, tehát nem programcsászár volt.

Így utólag nem bántam volna, ha erre felkészülhetek és tudom előre, hogy császár lesz. Mert így váratlanul ért, és ez volt a legrosszabb benne.

A műtét közben éreztem, ahogy vágnak, ahogy turkálnak, ahogy mozgatnak, és nagyon fáztam, ezért remegtem...de valahogy ezek az érzések pikk-pakk elillantak, amikor megmutatták a kicsi lánykámat!

Úgyhogy szerintem "jó", hogy fel tudsz készülni, utána tudsz olvasni, és várhatod a csodádat.

Ne parázz rá, a babának valahol ki kell jönnie, és gondolom a programcsászárnak oka van. Neked pedig életed egyik legnagyobb élménye lesz.

Ja, és vicces volt, mert a dokik műtét közben a kajákról beszélgettek. Én azt hittem ilyen csak filmekben van, de nem. :)

Lélekben készülj fel, és nem lesz semmi baj.

Nekem 3 császárom volt. Az elsőnél rohamtempóban toltak a műtőbe egy vizsgálatról, én annyira bepánikoltam, hogy végig remegtem mint a kocsonya és a vérnyomásom is nagyon megugrott. A 2. programcsászár volt. Teljes lelki nyugalomban voltam, nem volt semmi gond. Tudtam mi történik, mert anesztes orvos végig tudósított és beszélgetett velem az orvosom is. A 3. babám koraszülöttként szintén sürgősségivel született. Akkor is bepánikoltam, nagyon rosszul voltam. Zokogtam, remegtem, ... elmondani sem tudom mit éreztem.

Múlt hét kedden volt pont a programozott császárom. Nekem alapvetően jó élményként maradt meg. Természetesen én is izgultam, féltem előtte, de mivel már műtöttek gerinc érzéstelenítéssel, valamelyest tudtam, mi vár rám, bár az lábműtét volt, nem a hasamban turkáltak. :)

Előtte a várakozás volt a legfárasztóbb, amíg lement a kötelező infúzió. Az anesztesek profik voltak, mindenki segítőkész, és kedves volt. Persze nem volt túlzott abajgatás, de nem is ezt vártam el, a profizmusuk, odafigyelésük engem jobban megnyugtatott. A műtőben hideg volt, ezért amíg be nem adták az érzéstelenítőt, kaptam egy lepedőt előre, tök jó fejek voltak. Az érzéstelenítő beadása egyáltalán nem fájt, pedig nem kértem lidokaint hozzá, alapvetően tök felesleges, az anesztes nagyon ügyes volt. A régebbi műtétem után 3 napig migrénem volt, ezt most jeleztem, valszeg vékonyabb tűvel szúrt, így most ez szerencsére elmaradt.

Az érzéstelenítő hatását fokozatosan fejti ki, ez furcsa érzés. Nem szabad azt várnod, hogy semmit sem fogsz érezni, ha hozzád érnek, bizsergő érzetet kelt, de semmiféleképpen nem fáj. Ezt többször is ellenőrzik. Mindig mindenki elmondta, éppen mit fog csinálni, fertőtlenít, katétert helyez be stb.

Nekem a magándokim csinálta a műtétet, a hangjára figyeltem, amint a másik dokival beszélték meg a dolgokat, plusz hozzám is beszélt, ez megnyugtatott. Amikor kiemelték a babát, az meg egyenesen megkönnyebbülés volt, lement a súly a hasamról, újra kaptam rendesen levegőt :). Megmutatták, megsimizhettem, megpuszilhattam, ekkor tényleg mindent elfelejtesz egy pillanatra. Az összevarrás egyenesen unalmas, alig vártam, hogy befejezzék.

A legrosszabb élmény az volt, amikor az érzéstelenítő beadása után, a műtét kezdete előtt leesett az amúgy is alacsony vérnyomásom, az félelmetes volt, nagyon rosszul éreztem magam. Kaptam rá gyógyszert, amint hatott, újra minden ok volt. Még egyszer előfordult műtét közben, de már figyeltek rá, és nem várták meg, míg rosszul leszek.

Ezen kívül nekem jó élmény volt, semmi fájdalom, csak némi kellemetlenség. Ami közvetlen utána jön, az már egy más történet...:)

Igazán amit még agyban kontrollálni kell, az az a furcsa érzés, hogy mozgatnád a lábad, de nem engedelmeskedik. Ettől is pánikba lehet esni, de meg kell próbálni ellazítani magad, arra gondolni, hogy most éppen pihensz, ellazítod minden izmodat, azért nem mozogsz, és akkor túl lehet jutni rajta.

Nyugi, és akkor minden rendben lesz:)

Valahogy olyan volt, mintha kívülállóként figyeltem volna az egészet.