Írnátok nekem róla?

Szia! Ez a kedvenc történetem!! Imádom mesélni... :) Szívesen megosztom veled!! :)

Reggel épp a 40. Heti nst-re indultam! Mikor már felkeltem is éreztem ilyen tompa nyomást de miután elmentem pisilni ahogy megtöröltem magam enyhén véres volt! Előbb kivert a víz nem tudtam sírjak e vagy nevessek! Tudtam itt az idő! Mentem a páromhoz mondtam hívja a mentőt jön a baba!! A kórházba érve megvizsgáltak majd szülőszobába vittek! Az első nap nem történt semmi.. Enyhe összehúzódások és ennyi... Éjszaka viszont beindult a dolog.. Lassan elkezdtem tágulni... Fájt.. Szörnyen! Igaz úgy indultam hogy nem kérek semmi fájdalom csillapítód de hát nagyobb volt a fájdalom az elhatározásnál! :D. Reggelre már alig volt erőm és csak most jött a java!! Olyan dél körül kértem Epiduralt is! Azután behívták a páromat!! Az utolsó két óra szörnyű volt mert nagyon lassan tágultam! A fájdalom csillapító meg alig hatott.. Aztán éreztem hogy nyomnom kell!!! Jött kis csapat és bele kezdtünk! Szegény párom úgy be sokkalt hogy ki kellett vinni!! Az utolsó 20percben egyedül maradtam! 2012.06.12.-én 16:20kor megszületett a kisfiam 58cm-vel és 3650g-al!!! 7 napot voltunk kórházba mert tejlázam! Azóta minden rendben! Kétéves nagyfiú lesz nemsokára!! :)

Szia, nekem itthon folyt el a magzatvíz. Én is megijedtem, és nagyon örültem, hogy itt az idő :-) Először nem tudtam eldönteni, hogy magzatvíz, vagy bepisiltem, de mikor nem maradt abba, akkor már tudtam, hogy megyünk szülni :-) Szóltam a férjemnek, itthon volt ő is, először lemerevedett, aztán össze szedte magát :-). Beértünk a kórházba, fölvettek a szülőszobára, majd jött a beöntés stb. Egy darab fájásom nem volt, majd jött az orvosom megvizsgált, így elfolyt a maradék magzatvíz, és rá kb. fél órára jöttek az öt perces fájások, és akkor már egy ujjnyira nyitva voltam. Nagyon gyorsan zajlottak az események, pedig azt mondta a dokim, hogy csak másnap dél körül lesz baba, mert se egy fájás semmi, ehhez képest 3 és fél óra alatt kitágultam teljesen, összefüggő fájásaim voltak, és jöttek a toló fájások, amik két órán keresztül folyamatosan voltak, de nem bírtam megszülni a kicsikémet, mert méret összeférhetetlen volt a kis buksija a medencémmel, így sürgősségi császár lett a vége, engem elaltattak, a babám két napig intenzíven volt, tehát nem volt egyszerű, de bármikor akár ezerszer is végig csinálnám. Nagyon fájt, rohadtul, még most is tudom, hogy nagyon nagy fájdalmat éreztem, de egyszerűen nem tudom felidézni magát a fájdalmat, és hogy milyen is volt valójában. Soha nem hittem el, de tényleg igaz az, hogy amikor először meglátod a gyermekedet elmúlik minden fájdalom, és semmi és senki nem érdekel, csak az, hogy van egy egészséges gyönyörű kisbabád :-D

Remélem nem lett nagyon kusza.

Te is babát vársz kérdező?

3 hónapos kislány anyukája

Én be voltam rendelve reggel 8-ra NST-re, ez a kiírt napon volt.

Be is mentem, semmi fájást nem mutatott az NST.

Hazajöttünk, nyár volt, kiültem a kertbe hintázni. Egyszer csak tompa mensis görcsöt éreztem. Fura volt, mert nekem egy szem jóslom nem volt soha. Nem volt zavaró fájdalom, de csak jött és jött. Én még mindig nem vettem róla igazán tudomást. Aztán elmentem pisilni és mint az első válaszolónak nekem is véres volt a wc papír.

Hívtam a dokimat, mondta, számoljam fél órán keresztül, hogy milyen sűrűn jönnek a fájások és milyen hosszan tartanak.

Ez du. 2 körül volt. A fájások 5 percnél hamarabb ismétlődtek és fél percesek voltak. Szóval irány a kórház.

Ott újra NST, plusz vizsgálat, felvették az adataimat, beöntést kaptam + fazonigazítást. (a beöntés nem sikerült, nem tudott belémfolyni a víz (???))

Még mentem kicsit lépcsőzni a kórházban.

Én azt elterveztem, hogy vajúdás alatt nem akarok feküdni.

Aztán csak be kellett mennem a szülőszobára, mert rám kötötték az infúziót + oxit is kaptam, ehhez viszont folyamatos nst kellett. :(

Feküdni kín szenvedés volt nekem, ezért közöltem, hogy én márpedig állni fogok. Ahogy a bekötött cuccok engedték, álldogáltam, sétálgattam.

Teltek az órák és már kezdett nagyon fájni, ezért hívtuk a dokit, hogy kérjünk Epidurált. Lebeszéltek! jó, gondoltam, akkor majd ha jobban fáj.

Mivel a burkom még mindig nem repedt meg, ezért közben burkot is repesztettek. (ez nem fáj)

Mikor jobban fájt, újra hívtuk az anesztest, hogy akkor most már tényleg kérem. Jött a dokim, megvizsgált, és közölte, hogy most már nem kérhetem, mert már több mint 3 ujjnyira ki voltam tágulva.

Innen már nem volt visszaút, szóval fájdalomcsillapító nélkül csináltam végig, oxival, úgy hogy annak folyamatosan emelték az adagját.

Az utolsó egy óra volt nagyon kemény, akkor már egybefüggő fájásaim voltak.

Tolófájást viszont nem éreztem, nekem az ugyanolyan fájásnak tűnt mint a többi.

A kitolásnál a párom kiment, mert azt ő már nem bírta volna ki. :)

A kitolás egy külön művészet amúgy. Ki vagy merülve a vajúdástól, de azért egy visszintes ágyon fogd meg a térdedet, húzd a hasadra, a fejedet pedig közelítsd a térdedhez, vegyél egy nagy levegőt és tarsd bent, mintha lemerülnél a víz alá, és így nyomj, mintha nagydolgod lenne.

Kb. 15 perc volt a kitolás része nekem (párom mondta, nekem ott már megszűnt az idő) és már kint is volt a Drágám. :)

Páromat visszahívták, elvághatta a köldökzsinórt. :)

Megkaptam egy picit a Manómat, aztán elvitték méricskéni, párom ment vele.

Közben nekem még hátra volt a méhlepény megszülése + a varrás. (ja volt gátmetszésem, de semmit nem éreztem belőle, talán csak annyit, hogy egy ponton mintha könnyebb lett volna tolni)

Hát a varrás az iszonyatosan fájt, pedig akkor már újra ott volt a babám, ami picit terelte a figyelmemet.

Összességében nekem pozitív élmény volt a szülés! :)

Délután 2-től tartott másnap éjjel 01:22-ig, vagyis durván 12 óra volt.

Nálad mikor lesz aktuális? :)

Ja igen én kihagytam azt hogy volt gátmetszésem plusz repedt a méhszájam is.. :/ Aminek az össze varrása kegyetlenül fájt.. =( Az utána való egy nap pedig úgy telt hogy sehogy... 32óra vajúdás teljesen kikészített... Wc-re sem tudtam kimenni.. :/

Ezek lehet azért maradnak ki mindig a sztoriból mert a "jobb" emlékek fontosabbak! :)