Szüléskor mit érez egy nő?

érdekes, nálunk a kórházban sokan voltak "önkívületben"

tehát maga a vajúdás, amikor még csak feszít szét mindent a baba, amik nem tudom hány percesek szülés előtt, a feje még nincs kint, az olyan pokoli, hogy az agy nem tudom mit termel, de olyan mintha az ember "be lenne állva" egyre jobban, vagy az ereje megy el úgy, hogy két fájás közt már mintha aludna, de így maga a szülés, amikor már a feje látható, az a pár tolásos rész már meg sem kottyan.

és ezt valahogy senki nem mondta nekem.

nekem állítólag lidokaint nyomtak infúzión, másnak inkább oxitocint, hogy beindítsák a fájásokat, mégis ő is ugyanazt érezte mint én, valamint egyik anyuka mesélte, hogy amikor varrták, akkor kérdezte, hogy hát de a baba? az már megvan, mondta az orvos...

a nővérek is mindenkivel úgy beszélnek vajódáskor mint egy nem beszámíthatóhoz, mindent lassan kétszer mondanak el.

szóval a fájdalomtól az agy valahol "kikapcsol"

örültem volna, ha ezt előre tudom, nem lettem volna úgy megrémülve előre

ui

engem a varrás készített inkább ki

az egyik orvos el is rontotta, hívni kellett másikat, kb 1 órás tortúra volt, most meg lehet hüvely plasztikáztatni kell, de nem értem miért mondták, hogy egészségügyi, vagy esztétikai okok lennének e a háttérben, nem tudom

Én Tavaly szültem a fiamat amikor kánikula volt. Éppen a barátnőmmel voltam egy gyors étkezdében ahol finom főzeléket rendeltem. Emlékszem azon röhögtünk, hogy nehogy ma szüljek, mert igen fura lesz ha kiadom a finomfőzeléket mindegy milyen formában. Rá 2 óra múlva azt hittem a nagy meleg miatt szédülök. Nem volt semmi fájdalmam, semmi görcsök, csak a vérnyomásom leesett. Bementünk a kórházba, mert úgy éreztem még jobban leesett a vérnyomásom, mint aki állandóan el akar ájulni. Bent megvizsgáltak, és az orvosom közölte: Ma szülni fogunk.

Át vettem a kórházi hálóruhát, és felfeküdtem az ágyra, mert mondták várjak a nővérre aki ad beöntést, és később amit kell intézik. Ott feküdtem az ágyon, várva a nővérkét, és eszembe jutott a finomfőzelék amit ebédre ettem. Nem tudom miért de eszembe jutott amiről a barátnőmmel utána röhögtünk, és elkapott egy nevetőgörcs. Ismeritek azt az érzést amikor abba akarjátok hagyni de nem tudjátok a nevetést? Amikor már minden mindegy akkor is nevettek? Na én így nevettem végig a beöntést, és kínos de a szülést is. Az orvos és a szülésznő is ott nevetett, bár ők azon, hogy én milyen jókat kacarászok. De nem csak ez volt fura, hanem az, hogy semmi fájdalmam nem volt. Nem éreztem sem görcsöket, semmit. Nyomtam mert az orvos mondta. Amikor azt mondta, hogy "jól van most pihenünk egy picit", akkor kacarásztam és pihentem. Amikor mondta,hogy "most nyomjon, nyomjon-nyomjon ez az!!" akkor nyomtam. Még 10 perc sem volt.

Viszont másnap amikor a családom bejött megnézni a fiamat, akkor sírtam el magam, hogy "Te jó ég, én szültem! Anya lettem"..

Az orvosom nem is olyan régen mondta ( még mindig ő a nőgyógyászom) eddig 2 nő volt aki a szülést végig nevette. Az egyik én vagyok..:)