Más is ilyen nehezen dolgozza fel azt hogy császárral szült?

Nem tudom, hogy neked meddig fog tartani, de ezzel nem csak te vagy igy. Az elsö gyerekem nekem is császáros volt, de nem programozott, hanem kényszerhelyzet. Sokáig nekem is gondom volt elfogadni, de idövel - sokat olvastam a témához - megtudtam, hogy sok császárnak az az oka, hogy a baba egyszerüen nagyobb, mint amekkora az anyukához passzolna. Ennek meg az az oka, hogy az emberek agya egre nagyobbra fejlödött és emiatt a fejük is nött. Egy "embergyereknek" arányban sokkal nagyobbfeje van, mit bármi más gerinces gyerekének. Tehát a császár oka legtöbbször, hogy a babának sok esze van és ezért nagyobb a feje. Az ok a baba és nem te. A mütétet meg a baba érdekében csinálják, ha nem tennék, akkor lehet, hogy idövel meglenne máshogyis, de sokkal jobban megviselné, vagy esetleg károsodna is - tehát neki igy a jobb, ezzel te a pici javát segitetted.

Egyébként ez nem könnyebb vagy nehezebb, mint a rendes szülés - a második gyerkem simán született, igy van összehasonlitási alapom, mindkettönek van elönye és hátránya is.

Persze, az nem jó, hogy a nehezebb részt csak ki kellett várnod és a pozitivról maradtál le, de hidd el, se a babádnak, se neked nincs hátrányod ebböl.

Próbálj meg ugy gondolkodni, hogy azzal, hogy "lemondtál" a természetes útról, a gyerekednek tettél egy nagy szivességet, mert megkönnyitetted a világrajövetelét. Ez a mód éppen olyan szülés, mint a másik, csak kicsit más.

Remélem, sikerül feldogoznod és elfogadnod azt, hogy császáros szülésed lett, örülj a babádnak és annak, hogy egészséges.

Nekem is ugyan ez volt az első szülésemnél, én is 19 órát vajúdtam, és 1 ujjnyinál jobban nem sikerült kitágulnom. A lányom azóta már 7 éves, és még a mai napig "bánt" egy kicsit a dolog, hogy nem sikerül rendesen.

Viszont a kisfiam most lesz 2 éves, és őt rendesen szültem. Azóta tudom milyen érzés, és bár ezerszer jobban fájt, mégis ezt tekintem az igazi szülésemnek. Még akkor is ha ezért valaki elitél!

Szóval megértem az érzéseidet, és azért írtam le, hogy nekem sikerült, hátha ezzel bíztatni tudtalak kicsit, hogy neked is sikerülhet!

Azt még hozzá tartozik a dologhoz, a két gyerekemet más-más orvosnál szültem. Az elsőt egy köcsög férfinél aki szart rám, sajnos szó szerint. A másodikat egy doktornőnél, aki végig nagyon odafigyelt rám, és neki köszönhetem hogy sikerült a rendes szülés.

Szerintem ez az érzés nem fog elmúlni, csak elhalványul. Legalábbis nálam így van.

Csak az a fontos, hogy van egy gyönyörű, egészséges kislányod!

Jó egészséget nektek:)

Nekem is sürgősségi császárom volt, igaz én nem vajúdtam előtte, és nem is volt annyira váratlan a dolog. (nagy, faros baba, 13 nap túlhordás, zárt méhszáj)

Engem egyáltalán nem zavar az, hogy a kisfiam császárral született. Egyetlen egy dolog fontos, hogy él és egészséges. Nekünk a szoptatással sem volt gondunk, még most is tudok szoptatni. A vágásom nagyon szépen gyógyult. Egyszóval semmi hátrányát nem érzem a műtétnek.

14 hónapos kicsifiú anyukája

Az én fiam ma 10 hetes és én sem érzem hátrányát, hogy császárral született. Nekem volt időm hozzászokni a gondolathoz, hogy másképp nem lehet. Nem volt nagy baba, 2950grammal és 50cmrel született, de végig faros volt és lábtartásos. Első baba révén esélyem sem lett volna sima szülésre. Talán neked azért nehezebb ezt feldolgozni, mert nem számítottál rá. A lelki felkészültség is ugyanolyan fontos szerintem, mint a testi.

Nekem is a 3. naptól van rendesen tejcsim, szépen szopizik a kis drágám. A vágás már szinte nem is látszik.

Én is így jártam, ma persze tudom ez hülyeség. Sokáig én is hasonlóan éreztem, nem tudnám meg mondani meddig pár hónapig biztosan. Aztán a másodiknál már azért voltam rosszul nehogy meg kelljen szülnöm és császár legyen. Nem tudom nem akartam szülni és császár lett, na nem azért mert én úgy akartam, hanem a körülmények megint ezt hozták. És boldog voltam.

És most már tudom, hogy ennek az ég világon semmi jelentősége.

Perzse a nagyot folyamatosan teszteltük,pl hogy átbújik e az alagúton, mert azt mondták császárosok nem bújnak át. És mit gondolsz mi történt? Gondolkodás nélkül átment rajta. Na azóta már csak mosolygok amikor eszembe jut, hogy mennyire el voltunk keseredve.

Senkit nem bántani szeretnék, DE nem az a fontos hogy bárhogyan is de egészségesen világra jöjjön az a kis angyalka?

Nekem két programozott császárom volt(csípő gondok miatt)és biztos nagyon jó lett volna ha természetesen szülhetek de egy percig nem éreztem magam kevesebbnek azért mert mind két babócámat császárral kellett megszülnöm!pláne így gondolnám ha a baba közvetlen veszélye miatt történt volna meg!

Senkit nem szeretnék bántani de nem nagyon értem miért rágódnak ezen szülés(császár)után hónapokkal rá még mindig ezen hisz VAN EGY EGÉSZSÉGES GYERMEKED!Se te sem ö nem kevesebb attól hogy császárral jött a világra!Előtte 9 hónapig és utána életed végéig teljes erőddel vigyázol rá szereted óvod!Inkább annak kell örülni hogy ö van neked és minden percét kiélvezni!Hányan várnak babára,hiába.Bármit meg tennének egy babáért!

Ezért nem értem ezt!Inkább örülni kéne hogy van már lehetőség arra hogyha a baba veszélyben van"lassul a szívhangja" akkor megmentik!

Még egyszer mondom nem bántásnak mondtam csak én igy gondolom!

Nekem nagyon jó élmény maradt, és soha eddig nem éreztem azt, hogy lemaradtam volna valamiről.

Itt egy hasonló kérdés, oda is írtam:

http://www.gyakorikerdesek.hu/gyerekvallalas-neveles__szules..

A végeredmény a legfontosabb! :)