Akiknél apás szülés volt, az tudna tanácsot adni?

Utolsó vagyok, most látom, hogy közben írtál - hááát ez elég durva, de azért szavazzunk bizalmat, és nem a szülés a baja, meg egy másik nő, csak annyi, hogy a gyerek születésével tudatosodott benne, hogy vége az agglegényéletnek, és igenis felelősséggel tartozik egy másik ember iránt, és igenis megváltozott az élete teljesen.

Sok pasi nem tudja ezt kezelni, és nem azért, mert téged nem szeret, vagy mert megcsal, hanem mert lassabban alkalmazkodnak az új helyzethez.

Szerintem egyelőre ne írd le őt, hanem várj türelemmel! Öcsémnek dettó ez volt a gondja, végül pszichológusnál kötött ki, és mostanra jöttek helyre (másfél évvel a szülés után). És nem volt gondja a szüléssel, beszélgettünk erről, szerinte csodálatos és megható élmény volt, és bármikor menne újra, de nem akar újabb gyereket, mert nagyon rosszul kezelte az élete megváltozását.

Ha valaki megundorodik a feleségétől arra hivatkozva, hogy túl sok mindent látott szülés közben, ott valószínűleg más problémák is vannak. Amúgy, nem kéne kukucskálni az anyuka lába közé.

Sokat babusgatja a kislányotokat? Lehet, hogy tényleg féltékeny, nyomasztja a felelősség, vagy kimeríti a gyerkőc a gyengédség iránti vágyát, esetleg nem volt még felkészülve az apaságra. De hogy nem a vér, meg a köldökzsinór a ludas, az tuti.

Hú, nálunk szinte az ellenkezője igaz, bent volt (ő ragaszkodott hozzá, én annyira nem akartam), mindent látott mert érdekelte, azt mondta és mondja azóta is, hogy hát ez volt élete legjobb élménye, és alig bírta kivárni a 6 hetes kontrollt hogy végre szexelhessünk.

Önszántából ment be a szülésre, nem erőltetted? Mert én eddig sok olyat hallottam, ahol igen, felmerült ez a probléma ami nálatok, de mindig kiderült, hogy hát apuka annyira nem is akart bent lenni, csak anyuka erőltette. Ilyenkor valóban lehet, hogy olyna hatással van rá az egész (nem csak maga a premier plán látvány, nem is kell azt látnia), hogy utána egyszerűen leblokkol és másképp néz a nőre. Szerencsés esetben egy ideig, de sajnos olyanról is tudok, ahol válás lett a vége.

A boltoslányos beszólást nem tudom hova tenni, egy felnőtt gondolkodású ember ilyet nem mond szerintem.

Nem is azt látom amúgy a legnagyobb bajnak, hogy nem akar szexelni, hanem hogy nem lehet normálisan megbeszélni vele a dolgokat, ez egy kapcsolatban alap lenne, hogy bármit, az ilyen kellemetlen dolgokat is meg lehessen beszélni. Nekem volt egy 1-2 hónapos időszak amikor abszolút nem kívántam a szexet, állandóan hulla voltam, valahogy akkor csak az lebegett a szemem előtt hogy túléljem a napot és el tudjam látni a kicsit, de mi ezt tök normálisan meg tudtuk beszélni, szerintem még ennél kellemetlenebb dolgokat is meg kell tudni beszélni.

Nagyon sajnálom, hogy ez van nálatok. :-(