Hogy éltétek meg azt, amikor közölték, lehet hogy csak császárral szülhettek?

Én a szemem miatt először egész természetesnek vettem, hogy lehet, hogy császárral kell szülnöm. De nem volt indololt, igy rákészültem a rendes szülésre. Aztán a vajúdás végére nem fordult be a baba feje a szülőcsatornába, és na akkor, az nagyon nagy csalódás volt!! Hogy x óra után, a tolófájások közepén közölte a doki (nagyon kedvesen amúgy), hogy ez bizony császár lesz. Szerintem egyébként tök mindegy, csak egészséges legyen a baba, és lehetőleg anyuka is, de mégis, jobb előre felkészülni. Neked legalább van időd megemészteni :)

A vajúdás során babóm beszorult a szülőcsatornában, leesett a szívverése 70-re (a normál 140-160 helyett), és borzasztóan örültem amikor mondták hogy irány a műtő. Azon a ponton voltam hogy most 1 másoperc és szétszakadok, nem tudtam volna végigcsinálni. Altatásban kértem (mert lehetett választanom) és sokkal jobb volt így. Hál istennek egészséges babám született, egy kis tündérfi nagyon jó baba, nyugodt, nem sírós. Nem érdekelt hogy hetekig fájt a seb, megérte.

Engem a 41-edik héten inditottak de sajnos nem sikerült,másnap este megint inditottak,akkor éjféltől már fájásaim voltak,de sajnos nem nyiltam,semit se,pedig anyira fájt és azt hittem hogy mennél jobban fáj,annál jobban tágulok,perze ez nem igy lett.Délutánra is bő 1 ujnyi,de mér akkor percenként kellet pisilnem és nem tudtam a hátamon feküdni .Így császár lett a vége,de akkor ott nembántam sőt örültem,mert tudtam hogy nagyon nehéz lesz és féltem hogy elakad a baba és valami baja lesz.

Nálam már a 20. héten kiderült, hogy császáros leszek ( a szemem miatt), szóval volt időm felkészülni. Mivel az én dokim nem volt ott, mikor megindult a szülés, így 16 órát vajúdtam, nem éreztem, hogy bármiről lemaradtam volna.

Én a 38+4 héten tudtam meg, 39+3 hétre írták ki a műtétet. Annyira kiborultam, hogy az alatt az egy hét alatt a párommal voltam csak hajlandó szóba állni, holott világ életemben nagyon apás voltam. Nagyon féltem a műtéttől (nevessetek ki, de már levelet akartam írni a fiamnak, hogy tudja mennyire szerettem, ha véletlenül ottmaradnék a műtőasztalon), de ma már tudom, hogy nem kellett volna. Persze még mindig tartok a következő babától, mert sajnos nagyon úgy néz ki, hogy ő is császáros lesz, ha egyszer összeszedem a bátorságomat, s belevágunk egy újabb babaprojektbe.

nekem epilepszia és egy baleset miatt nem akarta engedni a dokim a természetes szülést. Volt időm megemészteni, hogy császáros leszek, de szerencsére az epileptológus és a sebész is engedélyezte a természetes szülést, ezért nagyon örülök:)

09:34-es vagyok. Azt elfelejtettem, hogy egyáltalán nem is tágultam a 16 óra alatt, szóval mindenképp császár lett volna, amiatt is. De örülök, hogy spontán megindult, így azért más.

császárral nem sokkal jobb szülni? nincsenek fájdalmak, nem? én így 18 évesen azt gondolom hogy ha választhatok, vagy ha kérhetem a császárt akkor az lesz. vélemények?