Ti h viselkedtetek a szülőszobán? Úgyértem, h kiabáltatok-e, nyögtetek-e stb?

Néha hangosan nevettem, a kitolásnál pedig erősebben fújtam ki a levegőt. Ennyi.

Szerencsés vagyok nagyon könnyű szülés volt.

A tesóm volt velem.

Apás szülések mind. 3x.

Sosem kiabáltam.

Az első szülésem hosszú volt, nyöszörögtem.

Egyszer-egyszer el szoktam ereszteni, hogy "nem bírom tovább".

Bár a harmadik szülésem annyira gyors volt, hogy ott erre nem maradt időm. :o)

eleinte tök kulturált voltam,aztán amikor 24 óra vajúdás,0 tágulás és e miatt 0 fájdalomcsillapítás,de folyamatos hányás,és fájdalom után voltam,akkor már ordibáltam. jött is a szülésznő h ne kiabáljak,mondtam h más is kiabál,erre ő: de ők SZÜLNEK! én meg: én is szülnék ha tudnék b+pedig ne is vagyok káromkodós.

sztem ha mennek a dolgok a maguk útján,vagyis fokozatosan tágulsz,fokozatosan nő a fájdalom akkor jól lehet bírni a fájdalmat. én sztem már teljesen kiborultam a fáradtságtól és attól h nem ment a dolog

Apás szülésnek indult, végig bent volt, de a kitolásnál kiküldtem szegényt, mai napig nem tudom miért...:(

Egyedül voltam, egy ágyasban (azaz kétágyas, a második a férjemé). És én nyögtem. De, ha éppen ordítottam volna, nem zavart volna, sem a férjemet, mert nincs szégyelnivaló ebben. Nagyon fájdalmas az egész és hosszadalmas azért, mindenki másképp éli át.