Hogyan zajlik a szülés? 28hetes kismama vagyok, és az érdekel, hogy amíg vajúdok, addig egy olyan szobában vagyok, ahol többen is vajúdunk?

Én csak a saját tapasztalataimról tudok beszámolni. Pécsen az Édeasanyák útján szültem, ott a szülőszobán négy szülőágy van, paravánnal elválasztva. Amikor engem bekísértek, nem volt bent senki, de mire megszültem, addigra egy másik kisbaba is született, sokkal hamarabb, mint az enyém. Elég ritka, hogy egyszerre négyen szülnek. Amikor már a kitolási szakaszban voltunk, akkor hoztak egy másik anyukát, aki a mellettem lévő ágyon volt, de nem láttuk egymást, bár hallani hallottuk, de egyikünket sem zavarta ez, annyira másra figyel az ember olyankor... A másik kismamával a férje volt bent, velem anyukám. Az ő babája akkor született, amikor engem már varrtak, de én sem láttam őket egyáltalán, csak a baba nevét hallottam, amikor bediktálták, és ebből jöttem rá, hogy pont egy kórteremben is lettünk elhelyezve, azóta is néha írunk egymásnak e-mailt, hogy mennyit fejltődtek a babák, valahogy ez bennem nyomot hagyott, hogy egyszerre szültünk, létrejött egyfajta kötődés. Pedig akkor, a szülőszobán nem is foglalkoztunk egymással. Szóval én azt mondom, ha éppen szülnek is majd melletted, nem fog zavarni. Bár lehet, hogy ha egy olyan kismama szült volna mellettem, aki nagyon ordítozik, szóval olyan szinten, amennyire szerintem már tényleg csak cirkusz, az lehet, hogy zavart volna, de nem biztos, kicsit más dimenzióba kerülsz akkor. Mondjuk én is kicsit kieresztettem a hangom szülés alatt, de utána kérdeztem a szobatársamtól, hogy zavaró volt-e, és azt mondta, hogy valahol a tudata legszélén érzékelte ugyan, de amíg nem kérdeztem, eszébe sem jutott, hogy ő hallotta egyáltalán.

A szülésem amúgy úgy zajlott, hogy megindultak a fájások, ezért bementem a kórházba, ott megvizsgáltak, elküldtek átöltözni (hálóing, papucs, köntös, bugyi nélkül), leborotváltak, beöntést már nem kaptam, mert azt mondták, nagyon nyitva vagyok. Szerintem még belefért volna az időbe, én legközelebb tuti kérni fogom, akkor is,ha azt mondják, már nincs rá idő. Utána kísértek át a szülőszobára (nálunk olyat nem láttam, hogy vajúdó, de van, ahol ilyen is van, meg nekem sétálni sem kellett), fel az ágyra, felvették az adataimat, magzatmonitor, meg vérnyomást mértek aztán vártunk. Közben anyukámmal beszélgettem. Kaptam valami infúziót is, azt hiszem oxitocin volt, de akkor még csak bekötötték. Amikor már erősebbek voltak a fájások, akkor a doki kérdezte, hogy kérek-e epis érzéstelenítést, végülis rábeszélt, úgyhogy kaptam, bár ezek után alig mertem megmozdulni, állandóan attól féltem, hogy fájni fog a hátamban az a vacak. Akkor egy darabig alig fájt valami, aztán a tolófájások már igen csak fájtak, akkor mondták, hogy nyomjak, meg forgattak oldalra, meg vissza, mert a kisfiam feje nem ékelődött be eléggé, meg beletekeredett a köldökzsinórba. Már majdnem császárra vittek, de lejött a főorvos, és azt mondta, hogy meglesz ez a gyerek anélkül is, akkor már lent volt három doki is, ketten a lábamnál, egy meg felugrott mellém és könyékkel nyomta a hasam (hát az azért durva volt egy kicsit), én már mondtam, hogy nem bírom tovább, de a doki azt mondta, ő már látta a baba haját, úgyhogy már csak pár perc és ideadja a kezembe. Csak hát ugye a köldökzsinór miatt tartott tovább ez a dolog, mert útban volt neki. A legfájdalmasabb talán az volt, amikor a feje búbja már kint volt, de meg kellett várni a következő fájást, az nagyon feszített, utána viszon egyet nyomtam és kint volt az egész gyerek. Na azt a megkönnyebbülést... Utána egy pillanatra azt sem tudtam, hol vagyok, hirtelen annyival könnyebb lett, csak kapkodtam levegő után :) Arra nem is emlékszem, hogy a köldökzsinórt elvágták, csak azt láttam, hogy a szoba másik végében, velem szemben mérik a babát, csak a lábát láttam kalimpálin, meg hogy anyukám mondja, hogy nézd, ott a kisbaba! Aztán a doki mondta, hogy gratulálok, kisfiú! Utána betekerték egy ilyen zöld anyagba és odaadták, még tiszta vér volt és nagyon kis csúcsos volt a feje, mint egy süveg, kis nyúzott arca volt, és csodaszép volt már akkor is. Tudom, hogy egy újszülött nem olyan, mint egy nagyobb baba, akkor még olyan kis nyúzott macskának látszanak, de nekem akkor is olyan gyönyörű volt, amilyen nincs a világon. Rátették a hasamra és a kisfiam csak nézett rám a nagy kék szemeivel, olyan színű szeme volt, mint az esőfelhő, és mosolygott, de komolyan. És egy az egybe olyan arca votl, mint az apjának. Utána elvitték lemosni, felöltöztették, és pólyában még visszakaptam, meg anyukám is kézbefogta. Utána meg elvitték megfigyelésre a csecsemőosztályra, valami melegítő takaróra fektették, közben engem még ott összevarrtak és engem is megfigyeltek egy órát. Hát ilyen kb. egy szülés. De mindenkinek más.

Könnyű szülést kívánok!

Nálunk van külön vajúdó és a szülőszobában sem kell egyből a szülőágyra feküdni.

Amikor én bementem, vizsgálat és átöltözés után a vajúdó szobába kerültem, ahol van több ágy is, ha épp több a vajúdó kismama, akkor igen, látjuk, halljuk egymást. Olyan, mint egy sima kórterem több ággyal. Többen voltunk, akik akkor vajúdtak, de mivel van több vajúdószoba, ezért abban a szobában épp egyedül voltam. Aztán a szülőszobán szintén. Aki velem együtt vajúdott és szült, másik vajúdóban és másik szülőszobában volt. Aztán a kórteremben szobatársak lettünk :)

Gondolom, kórházanként változik, mindenhol mások a lehetőségek. 28 hetesen már érdeklődhetsz, hogy ahol Te fogsz szülni, ott hogy van. Vagy legkésőbb akkor, amikor már nst/ctg -re jársz (hol így hívják, hol úgy, ezért írtam így) , akkor kérheted is, hogy megnézhetsd, hol fogsz szülni és mi hogyan működik.

Könnyű szülést kívánok!

elolvastam az első hozzászóló leírását, és komolyan mondom, megkönnyeztem. nagyon szép beszámoló volt.

25 hetes vagyok.

Nagyon sajnálom az első hozzászólót, hogy ilyen durván "megerőszakolták" a szülését, még jó, hogy Ő ezt nem így élte meg. Remélem sok helyen már nem ilyen egy szülés. Olvasd el a gyengéd születés című könyvet, gyűjts információkat és próbáld meg elérni, hogy a Te kisbabádnak ne kelljen ilyen traumákat átélnie a születésekor.

Boldog babázást kívánok Mindannyiótoknak!

Majorné Zsuzsa dúla

Szia! Én Szegeden élek és itt nincsen császár ellenesség. Sajnos nagyon magas a császárok aránya még országos viszonylatban is, több mint 40%. Országosan is nagyon magas a császárok aránya. Én azt tapasztaltam, hogy ez első gyanura is elvégzik a császárt. Nagyon sajnálom a testvéredet, hogy így jártak, én azt gondolom nem országos jelenségről van szó, hanem inkább az Ő orvosa lehet császár ellenes. De ahogy már előttem is leírták a méhösszehúzódásoknak céljuk és okuk van. Nem a természet játéka, hogy így hozzuk világra a gyermekünket, mindenképpen szerencsésebb az a baba aki természetes úton jön a világra, de természetesen nagyon jó, hogy az orvosok baj esetén már szinte teljes biztonságban ki tudják emelni a babát, ilyenkor ez a legjobb megoldás, hiszen mindenki egészséges gyermeket szeretne, de csak azért, hogy kényelmesebb legyen az anyukának - ami egyébként nagy tévedés, mert egy császár után felépülni sokkal fájdalmasabb, szerintem többet szenvednek - nem volna szabad.

Kívánom Neked, hogy sokkal szebb élmény legyen számodra a kisbabád érkezése, mint a testvérednek volt, és javaslom beszélgess valakivel a félelmeidről, mert sok császármetszés hátterében olyan félelmek vannak amit az édesanya nem tudott feldolgozni és úgy érzem benned vannak ilyen félelmek. Ha kibeszéled, kiírod magadból- legjobb ha monológ formájában, mert olyan következtetésekre jutsz teljesen magadtól amire nem is gondoltál- akkor sokkal közelebb kerülsz ahhoz a hihetetlenül gyönyörű élményhez amikor közvetlenül a születése után kezedbe veheted azt a ki maszatos szuszogó kis gombócot, aki a leggyönyörűbb lény a számodra a gyermekedet. A www.module.hu -n megtalálhatod a lakóhelyed közelében élő dúlát is aki biztos vagyok benne, hogy nagyon szívesen fog Neked segíteni ebben.

Boldog babavárást és gyönyörű szülést kívánok Neked!

Majorné Zsuzsa