Szülés utáni depressziós lettem? Vagy mi ez? Miért érzem így?
Pár napja jött ki rajtam. Sírok mikor nem látja a férjem. Bánom hogy megszültem a babát, idegesít a sírása, nem érzem a kötődést hozzá. Pedig annyira akartam, és imádom a kis drágaságomat.
Vágyom a régi életemre. Főleg hogy itt a nyár.
Egyedül maradtam, a férjem dolgozik reggeltől késő estig. Húgom is babát vár, nem tud velem lenni. A barátnőm is elvan foglalva. Szüleim nagyon messze laknak.
Sokszor azt gondolom, hogy minek kellett ez nekem?
Muszáj kibeszélnem legalább nektek, mert senkivel nem tudom megbeszélni és már teljesen kivagyok. Aludni sem tudok emiatt.
Ne írjatok negatív megjegyzéseket, nem kell így is nehezíteni.
Igaza van az első hozzászólónak.Én is gyakran érzem így, csak nem mondom senkinek.Nekem sincs kinek kibeszélni, nincsenek ismerősök, szülők, rokonok nagyon messze, férjem késő estig dolgozik:(
Ne legyen emiatt lelkiismeret furdalásod, normálisak ezek a gondolatok is, nincs veled semmi baj, majd jönnek boldogabb percek is,amikor de jó, hogy vannak gyerekeim, és utána megint a hullámvölgy, és így tovább...
Köszi a válaszokat.
Az is közre játszhat, hogy szülés előtt 2 hónapot kórházban töltöttem.
De ezt nagyon nehéz kibírni.
A barátnőmnek nem is mernék ilyenről beszélni mert azt mondaná hogy teljesen hülye vagyok. A húgom is terhes őt nem idegesíteném ilyenekkel. A férjem meg nagyon konzervatív. Vele nem lehet ilyeneket megbeszélni.
Jelenleg azt is bánom hogy hozzámentem, és úgy érzem hogy már nem is szeretem.
ez teljesen normális dolog.. szinte majdnem mindenkinél előfordul és a körülményektől függ, hogy mekkora mértékben..
de valahogy próbálj keresni valami olyat, ami örömet okoz és el tudod legalább egy kis időre felejteni az egészet, mert sok esetben rajtad maradhat a depresszió.. anyám is teljesen kiegyensúlyozott volt , jó kedvű.. erre megszült engem , szülés utáni depressziója lett és azóta sem a régi pedig az 19 éve volt.. de mondom ez csakis a körülményektől függ, lehet, hogy jobb lenne, ha inkább szólnál valakinek a családból , hogy segítsen, mert ilyenkor szükség van rá
Ha első babás vagy, akkor ez még fokozottabb. Én is ezt éreztem az elsőmnél. Sőt...
De szégyellem ahogy akkor viselkedtem, nem szeretném leírni, durva dolgot tettem, mert bőgött, mert visított, én meg bezárva voltam egyedül és elborult az agyam. De ennek már 18 éve, viszont azóta is mindig eszembe jut. Egy olyan teher, amit sosem fogok tudni lerakni.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!