Más is úgy érzi, hogy a szülés volt élete egyik legszörnyűbb élménye?

Nekem is kemény volt, de ez ne rettentsen el, én is be fogom vállalni a 2. gyereket. gondolj arra, hogy pár óra szenvedést nem lehet egy emberi élettel összehasonlítani.

Szóval nem tudom elképzelni, hogy csak azért ne legyen 2. babám, mert nekem ne fájjon többet. Persze közvetlen a szülés után még a gondolatától is rosszul voltam, de akkor sem mondam ki, hogy nem lesz mégegy. Meg aztán lehet, hogy a 2. könnyebb lesz, én is abban bízom.

sziasztok!

Az előző hozzászólással megint az a baj, hogy itt nem a fájdalomról van szó.

Talán nekem a leghasonlóbb a szülési élményem a kérdezőjéhez, ezért nagyon is megértem. Illetve mégsem:)

Nálam 1 hét után indították, nagyon erős görcseim voltak. Elvileg bababarát kórház, de doki elhúzott nyaralni, szülésznő szart a fejemre, csak olyanokat mondott, hogy aludjak, pihengessek, mert nem fogom bírni (hánytam a fájdalomtól és egyebek, a párom ágytálazott, nem is ő...), rettenetes volt. De leszarom a fájdalmat, akkor sem érdekelt, az idióta szülésznőt (választott, doki privát) le kellett beszélnem az epidurálról.

Akkor ijedtem csak meg rettenetesen, mikor eltűnt a szívhang. Na, akkor a szülésznők is rohangáltak kicsit, maszk, egyebek. Iszonyú nehéz akkor nem pánikolni, hanem nagyonkat lélegezni. Harmadszorra ment le a szívhang (akkor már ott tartottam, h üvölteni fogok a császárért), mikor végre hívták az ügyeletes dokit, aki ránézett a CTG-re és azonnali császárt rendelt el.

Mindenesetre nekem olyan volt a szülés, hogy a legjobb a műtét volt...:( De tényleg. Ott legalább már biztonságban éreztem magam. És hamar kibújt a baba, akit sajna azonnal elvittek, inkubátor, antibiotikumkúra, mert lenyelte a kakis magzatvizet. Azt az aggódást nem kívánom senkinek.

Most a baba 8,5 hónapos. Csodalény. Már két hónapja mászik, már áll.

Szeretnék kistesót, mindenképpen és majd igyekszem pozitív lenni. Ez a megoldás. Csak a jóra kell koncentrálni, azt leszűrni, örülni, hogy minden rendbejött, szerencsésnek tartani magadat.

Biztos én is félni fogok majd. De csak a baba a lényeg.

elnézést, hogy ilyen hosszú voltam fenn.

még egy-két dolog:

az emlék nem fog megszépülni, ez nem olyan. inkább el kell felejteni, de ki kell beszélni, legalábbis nekem ez segített végül. de még mindig trauma, tény.

válts orvost! én azonnal megtettem, a császárt szerencsére egy személyes ismerősöm csinálta, már hozzá járok.

a kórházváltás is megfontolandó, de ilyen mindenhol előfordulhat.