Ez már előjel lehet? 38. hét, erős derékfájás és szurkálások a méhszájban. Fájdogál a szeméremcsontom is. Nagyjából másfél hete már 1-1 ujjnyira nyitva. Babám beékelődött, szülőcsatorna megrövidült. Poci két hete nagyon lent.

Ma voltam vizsgálaton. Méhszáj egy ujjnyi, de a dokim kézzel elkezdte tágítani. "Körbejárta a belső méhszájat", szerinte ettől 1-2 nap és beindulnak a fájások. Nem tudom ilyen lesz e a szülési fájdalom, de ha igen, akkor nem fogom bírni!!! Azt hittem leszedem a csempét!

Most barnázok és figyelek, mert akadnak összehúzódások...

Sziasztok! Mindenkinek köszönöm a válaszokat! Azóta megszületett a kisfiam, pótlom a beszámolót!

Szóval a méhszájtágítás délelőtt 10-kor történt, délben már 10 percesek voltak az összehúzódások és barnázgattam. Este fél 8-kor már a szülőszobán voltunk 5 percesekkel. Egész éjszaka 3-4 perces fájásaim voltak, de semmit sem tágultam. Szülésznővel bohóckodtunk (labda, bordásfal, fürdő, masszázs, illóolajok, homeós bogyók, stb...) reggel már sírva könyörögtem a dokinak, hogy elfáradtam, aggódom. Ekkor burokrepesztés, oxitocin és óránként méhszájtágítás kézzel mert még ekkor sem tágultam. 10 körül már könyörögtem a császárért... Bekötötték az EDA-t, de csak fél oldalon hatott. Melegem volt, fáztam, szomjas voltam, izzadtam, hánytam, volt minden amit el lehet képzelni... Egy óra magasságában végre eljött a kitolás rész (szerintem ez már "jó volt" vagyis már látszott a vége, és nem is olyan borzasztó érzés) Délután 13:20-kor megszületett a kisfiam. Órási boldog pillanat volt. Sosem fogom elfelejteni. Mindent megért az a 25 és fél óra fájdalom!

(A varrás ismét fájt...)

Akkor azt mondtam, hogy soha többet még egy gyerek, de így 5 hónappal a szülés után máris másképp látom. Szeretnék még egy kisbabát majd :)