Margit kórház császáros szülés - tapasztalatok? Leirná valaki részletesen, hogy történik? Doki is elmondta, de nagyon lazán. Persze neki csak egy műtét.

Szia!

Én nem a Margitban, hanem a SOTE I.-en szültem, de feltételezem, hogy hasonló a műtét menete.

Nekünk a műtétet megelőző délután kellett befeküdnünk a kórházba. Aznap még kellett csinálni egy ctg-t, vizeletet adni, illetve konzultálni egy belgyógyásszal, aki EKG-t csinált, illetve egy altatós orvossal, aki nagyvonalakban tájékoztatott a választott érzéstelenítésről.

A műtét napján korán reggel ébresztő (fél 6), borotválás, beöntés, újabb ctg, fürdés, majd a műtét előtt nem sokkal branült kaptunk (én a könyökhajlatomhoz, néhányan a kézfejükre), majd ebbe bekötöttek egy infúziót.

Ezt követően jött értünk a műtősfiú. Saját lábon besétáltunk a műtőbe, ahol fel kellett ülni a műtőasztalra, ami a nőgyógyászati vizsgálószékhez hasonlít. A műtősfiú befáslizta a lábamat (a SOTE saját fáslit kért). Cicahátat kellett csinálni, míg az altatóorvos beadta a gerincközeli érzéstelenítést. Ezt követően szinte azonnal meleget éreztem a gerincemnél, amire rá is kérdezett az orvos, hogy érzem e. Majd lefektettek, s innentől kezdve szinte semmit nem éreztem, csak matatást, húzogatás, tolást, nyomást. Miután a hátamra fektettek, a szülészem fertőtlenítő oldattal áttörölte a hasamat, a nunimat, felhelyezte a katétert (már ezt sem igazán éreztem), közben az altatóorvos hideg vattával (?) törölgette a dekoltázsomat, illetve a hasamat, s azt tudakolta, hogy egyformán hidegnek vagy különbözőnek érzem-e. Ezután felállították mellmagasságban a "paravánt", hogy se én, se a párom ne lássa a műtéti területet. Időközben valamikor az egyik karomra automatikus vérnyomásmérőt helyeztek, ami 5 percenként mért. Ezt követően jöhetett be a párom.

Innentől kezdve már tényleg csak a "matatást" éreztem, illetve a párom által összehordott sületlenségekre figyeltem.(Annyira féltem a műtét előtt, hogy közben a csillagokat is leígért nekem az égről. :-) ) Majd egyszer csak felsírt a kisfiam. :-) A műtősnő a mellkasomra tette, majd apával kimentek méreckedni, fürdeni, felöltözni. Később apa visszajött hozzám, közben a dokik összevarrtak.Arra emlékszem még a műtétből, hogy a közepétől elkezdtem remegni, mintha fáznék, de az altatóorvos már előre szólt, hogy ez az érzéstelenítő mellékhatása, ne ijedjek meg.

Miután összevarrtak (természetesen ebből sem éreztem semmit sem), a műtősfiú felnyalábolt (előtte a lelkemre kötötte, hogy ne emeljem a fejem), s egy tolókocsin felvitt a császáros őrzőbe.

Ide szintén bejöhetett apuka egy pár percre a műtét után. Megmutogatta a fényképeket, amit a fürdetés közben csinált a kisfiunkról, illetve a nővérke elküldte innivalóért (Szűrt almalét, szőlőlét, ice tea-t, ásványvizet lehetett inni, illetve néhány szem pogácsát enni. Nekem leesett a vérnyomásom, mikor végre fel kellett volna kelni az ágyból, így apa nekem szőlőcukrot is hozott.). Az őrzőben a nővérkék gondoskodtak a betétcseréről, homokkal töltött párnát tettek a hasunkra, oxitocin nevezetű injekciókat kaptunk a méhösszehúzódás elősegítése végett, illetve folyamatosan itattak minket. Viszonylag gyorsan eltelt az a pár óra, míg kvázi mozdulatlanul kell feküdni. Persze folyamatosan próbálgatni kellett a lábainkat mozgatni. Először a lábujjaidat, majd a bokádat, később az egész lábadat mozgatni tudod. Amikor már fel tudtuk emelni a fenekünket, a nővérke lemosdatott alulról, majd bugyicsere (eldobható!) és betétcsere volt. Mikor már fel tudtunk állni is, a csapnál cicamosdás végeztünk. Majd behozták a babákat. :-)

Másnap reggel eltávolították a katétert (én felálltam hozzá, így nekem minimálisan volt kellemetlen), kvázi önállóan alulról zuhanyozni kellett (a kötést természetesen nem érhette víz), felülről maradt a cicamosdás (Ez a varratszedésig így is maradt. Épp ezért javaslom, hogy a műtét napján kora reggel moss hajat, így is eléggé lestrapáltnak néz ki az ember 5 nap múlva, mikor végre normálisan is megfürödhet.)

A továbbiak nem térnek el a hüvelyi úton szülőkkel történtektől.

Remélem sikerült egy kicsit megnyugtatni. Maga a műtét nem olyan borzasztó, mint ahogy az ember lánya először képzeli. Jóformán semmit nem érzel. Sőt az a pár óra is pikk-pakk eltelik, míg nem tudsz mozogni (jobbra-balra forgathatod a fejed, csak ne emeld!, a kezedet pedig minden további nélkül tudod majd használni, így akár te magad is "megitathatod magadat". Ja igen, szívószálat és poharat vigyetek!).

Ne izgulj, minden rendben lesz!

A.

Szia Gabi!

Ne haragudj, csak most láttam a válaszodat. Hogy vagytok? Végül császár lett? Remélem, minden oké veletek. Jó babázást.

Andi