Ennyire sok nő gondolja azt, hogy a császáros szülés nem is szülés?

Nekem császárral szuletett a kisfiam, egy éve. Még mindig nehezen tudom kimondani azt a szót, hogy szultem. Pedgi fájásaim voltak, vajúdtam, majd altatásban császároztak, és hipp-hopp néhány óra múlva hozták a babámat. Ennek ellenére nem érzem magam kevesebbnek, és az elso pár nap depije után nem is bánom, hogy így alakult. Szerencsés vagyok, mert nagyon gyorsan helyrejottem. Viszont tudom, hogy lehetett volna másképp is, ezért nem hiszem, hogy sokkal konnyebb így szulni. Sajnálatot meg lenézést itt-ott én is tapasztaltam. Talán azért, mert a mai világban óriási (divat)mítoszok ovezik az egész anyaságot, de már a terhességet is, és sokaknak csak az az elfogadott - otthon is kell hallgatni a baba szívhangját, mindenáron természetesen szulni, majd ha megszuletik, egyutt kell aludni vele, légzésfigyelot használni, 3 éves koráig szoptatni, kendoben táncolni vele, babúszásra járni...stb.

Engem lenéztek a császár miatt is, meg a szoptatás miatt is (sajnos nem sokáig ment), mégis anya vagyok, egy egészséges, virgonc kisfiu anyukája:)

Nagyon remélem, hogy nem császárral fogok szülni, biztos, hogy sokkal nagyobb szenvedés hosszútávon. Mivel műtét, és felvágják az embert. Sokkal jobban félek attól, hogy esetleg valami komplikáció történik és császármetszést kell, hogy alkalmazzanak, mint attól, hogy hüvelyi úton hozom világra a babámat.

Még annyit talán hozzáfűznék, hogy az anyaság nem a szülés formájától függ, annál egy picit szerintem többről van szó... :)

39 hetes

Én 3-at szültem,az elsőt simán a másik kettőt császárral.

Össze sem lehet hasonlítani a két szülést.

A spontán szülésem egy életre szóló szép emlék marad,amíg a császárok félelem rettegés,hogy mindketten egészségesek épen maradjunk.A középsővel a 42 hét végén indítottak teljesen zárt éretlen méhszájjal.De muszáj volt,mert már annyira mekoniumos volt a magzatvíz,hogy olyan volt mint a spenót.6 óra után nagyon rosszul lett a baba,én meg 1 ujjnyira voltam nyitva pedig nyomták az oxitocint,ezért ki kellett venni.A harmadikat is megpróbáltam simán,de sajna nem ment vele sem.Nála este 7 kor 5 perces fájásokkal mentem be a kórházba,és reggel 9-re 1,5 ujjnyira voltam nyitott.Adtak oxitocint,1 óra múlva 2 percesek lettek a fájások.Délután kettőkor már 3 ujjnyi voltam,örültem nagyon,igaz olyan fáradt voltam,hogy alig voltam magamnál.Erre 1 óra múlva elfordult a baba,rosszak lettek a szívhangok irány a műtő sajnos:(((

Nekem nagyon rossz élmények a császárok,de örülök az egészséges gyerekeimnek.És ráadásul az első után már rettegtem tőle,mert annyira rosszul voltam,hogy még 1 év múlva sem voltam rendbe.A második felépülés könnyebb volt szerencsémre.

Én csak abban az esetben tartom a császárt lehetőségnek,ha a baba vagy a mama egészségét életét kell menteni.Azt,ha valaki hisztiből műtteti magát,mert fél a szüléstől nem tudom megérteni.

Én simán szültem, de kértem EDA-t és mivel indított szülés volt, nem igazán tudom milynek a szülési fájdalmak. Sokan az iyleneket is lenézik.

Ettől nem érzem rosszabnak magam, úgy vagyok vele, miért fájjon, ha nem muszáj. (nem vagyok mártír)

Nemsokára megint szülök és úgy vagyok vele, hogy lesz amilyen lesz. Ha sima,akkor az (megint kérni fokok EDA-t), de ha császár, akkor az, majd az adott körülmények eldöntik.

Elnézést, hogy OFFolok, de kicsit meghökkentem. Mi az, hogy "ha nem kell, akkor miért fájjon"???? A fájdalom természetes velejárója a szülésnek!!! Ne felejtsük azt sem, hogy a babád ugyanúgy "szenved" a szülés közben, csak te nem érzed a fájdalmat.

Ettől függetlenül mindki úgy szül (ezalatt a fájdalom csillapítást értem), ahogy akar és senkinek nincs joga ezért bárkit is elítélni. Én a saját környezetemben egyébként pont az ellenkezőjét tapasztalom. Az a kevesebb (és ezáltal kissé lenézett), aki nem tudja megfizetni(mert nálunk bizony csúsztatni kell a borítékot) a programozott császárt és a fájdalomcsillapítást.