Akik szültek azoknak nagyon fájt?

Nekem a "nagyon fáj, de úgy is vége lesz, ki kell bírni, nincs vissza út" kategóriába tartozott a dolog. Volt gyomorfekélyem, az jobban fájt, ráadásul nem volt olyan pozitív eredménye, mint a szülésnek, azok felesleges fájdalmak voltak.

Gyorsan szültem, három órát vajúdtam, igaz, hogy 2 perces fájásokkal kezdődött. Másfél óra után vizsgálat nélkül azt mondták (telefonon egyeztettem a kórházzal), hogy ez még nagyon az eleje, még jó sok időm lehet, akár fél nap is.

Nah, akkor estem kétségbe, mert addig úgy voltam vele, hogy hamar vége lesz, akkor meg kijelentettem, hogy meggondoltam magam, ha ez fél napig fog tartani, akkor most inkább nem szeretném, még kérek pár napot. Még szerencse, hogy a szülő nő ilyen kívánságai sohasem teljesülhetnek, mert kiderült, hogy hülyeséget mondtak, nagyon is a közepén voltam, másfél óra múlva már jöttek a tolófájások és azzal megszűnt a nagy fájdalom is. Fájdalomcsillapításra sem volt idő, utólag nem is bánom, hogy kimaradt.

Érdekes, hogy én ha a következő szülésre gondolok (ami még szerintem messzebb van), akkor sem a fájdalomtól félek, pedig már tudom milyen, hanem amiatt izgulok, hogy minden rendben fog-e menni, úgy mint az elsőnél.

Eddig két szülésem volt, mindkettő borzasztóan fájt, annyi volt a különbség, hogy a második gyorsabb szülés volt.

Mindkét gyerek 4 kiló felett volt, mindenfajta érzéstelenítő és kábítás nélkül szültem. Otthon "eltököltük" az időt, az elsőnél azért mert úgy megijedtünk, hogy azt se tudtuk hova kapjunk, a másodiknál pedig gyorsan tágultam, így mire beértünk mindkettő szülésnél a kórházba, addigra már nem volt értelme és idő, hogy beadjanak valami érzéstelenítőt.

Én bizony kiabáltam az utolsó fél órában, míg ki nem bújtak!