Olyan sírós hangulatban vagyok. Más is volt hasonló helyzetbe?

Én is így voltam. Csütörtökön jöttem haza a kórházból, szombaton már jöttek rokonok és 2 hétig szinte mindig volt itt valaki. Utána olyan üres volt minden, olyan felelősségteljes:-)

Teljesen normális, ha sírós vagy, de gondolj arra, hogy milyen boldog vagy, hogy van a kicsid, főleg ha jó baba. Nézegesd és mosolyogj neki, élvezd, hogy van egy csodád:-)

Menjetek sétálni, főleg ha jó idő van, keress egy sétaparndert, ott lehet beszélgetni, legalább napi egy órát:-) Ez nekem is sokat segít.

Ettől függetlenül, lányom már 8 hós, de most is be vagyok előre sózva, ha tudom, hogy jönnek anyumék , vagy mi megyünk egy-egy hétvégére:-) Jó kicsit néha kiszakadni a mindennapokból, és fellélegezni, egy ici-picit mást cisnálni.

És igen, a baba megérzi, úgyhogy inkább örülj neki:-)

Szia!

Ezek csak a hormonok. Hogy segítsek Neked egy picit.

Első babámat szültem, ketten voltunk egy szobában. a másik anyuka is első babás volt, nagyon laza,helyes lány, "egymásra" találtunk, jól kijöttünk. Mindkettőnket a családja jó messze lakott, úgy hogy csak magunkra számíthattunk.

Ott ültünk az ágyon, a távozás előtti napon, és azon paráztunk, hogy haza kell mennünk, és életben kell tartanunk azt az 5 napos csecsemőt, akit szültünk. Aztán eszembe jutott, hogy egy 2000,- Ft-os műszaki eszközhöz is adnak használati leírást, a gyereket meg "tessék , viye anyuka" a kezmbe nyomják, aztán menjen isten hírével.

Na, jól kizokogtuk/kiröhögtük magunkat,és haza mentünk. Kinek-kinek 1-2 hétig tudott segíteni az anyukája, voltak kétségbeesett telefonálásaink, nagy bőgéseink, kiborulásaink, de csak életben tudtunk tartani őket, és csak belejöttünk...szinte észre sem vettük. Most meg már 3 éves a lányom, és várom a következő babát.

Szóval fel a fejjel, idővel (kb 6 hét, belejöttök a napi rutinba,és menni fog minden.) Ha kell, és ha persze olyan a védőnőd, kérj tőle tanácsot, segítséget.

Üdv és minden jót!