Első szülés császár. Másodiknál már teljesen rákészültetek az újabb műtétre, és végül simán szültetek? Bőv. Lent

Szia. Még tapasztalatom nincs, de ugyan ebben a cipőben járok. 16 hónapja volt császárom lassan, és most 36 hetes vagyok. A dokim azt mondja hogy ha befordul akkor megpróbálhatom a term.szülést, ha minden ok. Sokat gondolkodtam rajta hogy legyen, hogy lesz. De mivel a pocaklakóm egyik héten fejjel lefele a másik héten meg faros, egyfolytában forog, így nagyon nagy a valószínűsége, hogy én fogom kérni a császárt, mert ilyenkor ennyi forgástól a köldökzsinór rátekeredik és sürgősségi császárt nem akarok.

Az első után gyorsan gyógyultam, és most is lesz segítségem, így nem félek hogy hogy fogom ellátni a két gyereket. A férjem is itthonról dolgozik, így Ő is itt lesz.

De persze még nem tudom hogy fog alakulni, holnap megyek a dokihoz, megtudom hogy megint hogy fekszik a kiscsaj. Na meg a helyzet hozza majd úgyis.

Sok boldogságot!

Szia!

2 éves és 4 hónapos volt a kisfiam, amikor megszületett a kislányom. Mindketten császárral. Az elsőnél indított szülésem volt 6 napos túlhordással, nem tágultam, majd szívritmuszavar miatt császár lett a vége. A másodiknál nem volt fogadott orvosom, de a terhesgondozóban, ahogy lejárt a terminem, azonnal kórházba utaltak. A hegem rendben volt, mégis műtétet tanácsoltak. Túlhordtam, a baba nem volt eléggé lent, fájások, tágulás semmi, így már másnapra kiírtak császárra. Azt mondták ilyenkor veszélyes ha gyorsan jön a baba és az előzményeket tekintve a műtétet látták jónak. Tehát tervezett császár lett belőle. Nagyon féltem, mert az első műtét után úgy éreztem nem élem túl azokat az első napokat, heteket...

Elsőre borzalmas volt, rosszul éltem meg, úgy hiszem sokáig tartott mire összeszedtem magam. Most viszont készülhettem a műtétre és ez sokat jelentett. Megszületett a lányom és folyamatosan arra gondoltam, hogy nem szabad elhagynom magam, hamar meg kell gyógyulnom a gyerekek miatt. Már a műtét után jobban éreztem magam, tudtam mire számítsak, sokkal, de sokkal könnyebben keltem fel és éltem meg a kórházi napokat. Nem tudom miért, de egyszerűen könnyűnek éreztem magam, már a 2. nap úgy járkáltam mint azok, akik simán szültek. Csodálkoztak is sokat és fogalmam sincs honnan jött az erő, de boldognak éreztem magam. Siettem is haza, nagyon hiányzott a kisfiam, egyedül miatta sírtam. A lányom jó kisbaba, hamar megindult a tejem, simán ment minden. Apa itthon volt 3 hétig velünk segíteni, ellátni a fiamat, de igyekeztem én is sokat törődni vele és kellett is. Nem volt féltékeny a kicsire, első perctől fogva szerette, ölelgette, puszilgatta, viszont érezte, hogy már nem csak ő van és velünk (velem és apával) sokat veszekedett (kb. 2 hónapig tartott mire megszokta a tesó jelenlétét). A 4. héttől már egyedül voltam a 2 gyerekkel, de sikerült beosztani az időmet és szerencsémre valahogy úgy alakultak a dolgok, hogy nem kellett kétfelé szaladnom, mindig felváltva "kellettem". Pihenni pedig akkor próbáltam, amikor a férjem itthon volt...

A fiam 22 hónaposan lett szobatiszta és már terhesen is sok mindent úgy csináltunk, ahogy azt terveztük a szülés utáni időre. Gondolok itt arra, hogy segítsen öltözni/vetkőzni, bemászni a kádba, hogy ne kelljen emelnem, egyedül enni. Időben átszoktattuk az új ágyába, mert a kiságyat a lányom kapta, és ilyenek, hogy minél gördülékenyebben menjenek a dolgok szülés után. Annyi mindentől féltem előre, feleslegesen, mert sokkal könnyebben alakultak a dolgok, mint vártam. Vannak rossz pillanataim, de annyira örülök ennek a babának is, hogy feledteti velem ezeket. Megy minden magától és teljesen jól vagyunk.

Ez az én történetem...

A sima szülésről így nem tudtam meg semmit...

Kívánok neked könnyű szülést, gyors felépülést és egészséges kisbabát!

Igen Pesten szültem, a SOTE II. sz. klinikán. Náluk úgy tudom ez a protokoll. Minden kórháznak megvannak a maga szokásai, protokollja. A doki a terhesrendelésről azt mondta, előzetes császár miatt, termin-túllépéskor azonnal befektetnek, más esetben pár napot rálehet húzni.

Biztosan nem törvényszerű ez, kórháza válogatja és biztosan függ a vizsgáló dokitól is. Esetleg kérdezz rá, hogy tudd mire számíts.

Nagyon izgultam mi lesz a fiúkkal otthon, de egészen jól elvoltak, naponta többször telefonáltak és voltak látogatóba is. Azt hiszem jól viselte a fiam, én sírtam nem ő:) A hugit nagyon várta, amikor kivittem jól összepuszilgatta. Viszont nem csináltunk az érkezéséből nagy ügyet, úgy tettünk mintha ez teljesen természetes lenne. Nem kell nagy felhajtás a kicsi körül, az szerintem jobban megviseli a nagyobbat. A lényeg, hogy ne azt érezze most minden a hugi körül forog:)

Minden jót!