Miért van az, hogy még a méhszáj eltűnése előtt tolófájások jelentkeznek?

Nem mindenkinek menne megszülni a termeszetben az érzeseire hagyatkozva. Én konkrétan az első szülésembe belehaltam volna a fiunkkal együtt.

Nem véletlenül haltak bele régen sem annyian a szülésbe és nem véletlenül veszélyes még most is, ilyen egészségügyi tudás és felkészültség mellett. Nyilván már sokkal jobb a helyzet, mint régen, olyan anyákat és gyermekeket mentenek meg akik régen simán belehaltak volna, de attól még az orvosok sem mindenhatók. A mostani világban a fejlettebb helyeken már tragediaként élik meg a szülés miatti halált, de még most is vannak olyan helyek, ahol ez az élet természetes velejárójaként van jelen.

Ahogy az első írja. Régen nem volt olyan ritkaság, hogy az anya és/vagy a baba belehalt a szülébe. A maguk módján és tudásukkal próbáltak segíteni akkor is (bábák, más nők...), de sok komplikációt amit mamár kitudnak küszöbölni azt akkor nem tudták. Sokan meghaltak vagy maradandó károsodásaik lettek. Mégha életben is maradtak még nem volt vége a veszélynek, ott volt a gyermekágyi láz, a fertőzések, az újszülöttre veszélyes betegségek stb. Most is vannak még olyan helyek, ahogy az egyes is írta, ahol ez még mindig benne van.

Nálunk pl sógornőm és én se maradtunk volna életben. Sógornőmnek haránt feküdt a baba, nem tudta volna megszülni, mindketten ottmaradtak volna. Szó volt róla, hogy befordítják neki, de olyan szinten bele is volt gabalyodva a köldökzsinórba, hogy az orvos (aki vállalja amúgy, hogy befordítja a babát) a vizsgálat után inkább nem kockáztatott, kiírta programcsászárra. Nekem a méhlepény tapadt annyira, hogy nem akart leválni. Bódításdban kellett művileg leválasztani, utána meg vért is kellett kapnom, mert sok vért vesztettem. Mamár ezek megoldható problémák, régen mi nem éltük volna túl a szülést.

Az, hogy nem tűnt el teljesen, nem azt jelenti, hogy teljesen zárt vagy.

Én az első szülésemnél voltam hasonlóan, cdak ott annyira magamon kívül voltam már, hogy nyomtam, megrepedt a méjszájam, összevarrták.

Az en szulesem szamomra egy horror volt, 5 oran at tartott csak a kitolasi szak, vegul harman huztak-nyomtak ki belolem a gyereket, mikozben en azt se tudtam hol vagyok. Utana 2 oran keresztul varrtak es at is kellett mosni, kaparni a mehem 3x, mikozben ebren voltam, mert bent maradtak darabok a mehlepenybol.

Azt hittem meg fogok halni, leirhatatlan fajdalmam volt.

Es masok meg siman szulnek. Szoval tenyleg van ilyen is, olyan is, nekem nem nehez elkepzelni ezt, csak inkabb szomoru vagyok, hogy az en szulesem miert nem sikerulhetett jol, miert jartam igy.

Azon nem gondolkozom, hogy mi lett volna velem a termeszetben, mert felesleges. Amugy akkor romlott el minden, amikor megkaptam az oxitocint, addig teljesen szepen tagultam es minden rendben volt, csak korhazi protokoll es szerintem a muszakvaltas miatt benyomtak. Siettek haza, na.

Jottek a brutal fajasok szinte azonnal, en meg elvesztettem a kontrollt es nem volt erom nyomni a vegere. Tolofajasokat pl nem is ereztem, csak azt ereztem, hogy egybefuggoen faj mindenem. Tolok nelkul meg nehez nyomni.

Lehet megszultem volna tok siman, ha nem siettetnek es nincs oxi 🤷‍♀️Aztan lehet nem.

De ezt mar nem tudjuk meg, csak talalgatok.