Császármetszés után a második babánál is császár vagy inkább VBAC?

A kisfiam 2019 februárban született inditás után császármetszéssel, tavaly novemberben pedig a kislányom természetes szüléssel.

Ez egy NEM tervezett vbac volt, én nem is szerettem volna, meg sem próbálni. “Sajnos” azonban a kórházban, ahová tartozom az a protokol hogy ennyi idő után (esetünkben közel 5 év) már nem automatikus a császár, pláne ha nem indokolja semmi. Mindannak ellenére, hogy magánban jártam a kórházi főorvoshoz🤷🏻‍♀️

Nálunk pedig nem volt se gdm, se farfekvés, se kevés magzatvíz vagy bármi, ami amúgy indokoltá tette volna a műtétet, így sajnos hiába is kértem az orvost, hogy én pedig műtétet szeretnék. Végül annyi történt, hogy a 39 hét 6. napon.

Amúgy ha nem indult volna meg magától, akkor protokol szerint ilyen esetben terminus után 3-4 nappal butokrepesztés lett volna, és ha nem megy, akkor műtét. Egyébkènt nem volt választásom.

Mivel nekem befekves másnapjának éjszaka elfolyt a víz, hagyták magátol menni a dolgot. Nyilván lett volna egy határ ameddig..és ha nem megy akkor császár, de valahogy nagyon úgy álltak a csillagok, hogy ez megy a maga útján. Egyébként én majdnem utolsó pillanatig bíztam benne hogy “megmentenek” és megcsászároznak😃 de nem jött be. Sokakat inditottak aznap, meg többeknek elfolyt a víz is..úgyhogy valami volt a levegöben, de a császárosok közül csak én voltam akinek végül “sikerült”. Azért írom idézőjelbe, mert nem tartom érdemnek, és őszintén nem is vágytam rá. Nagyon nagyon fàjt, és nagyon féltem is, nehogy baja legyen a babának és meg tudjam szülni. + volt gátmetszés, varrás, illetve szülés után egy hegbetapintó műtét is az előző császár miatt. Így mindenképp voltak varrások úgymond és tudtam, hogy ez se lesz egyszerűbb.

Örülök, hogy ezt is megélhettem, hálás vagyok érte és most már mosolyogva tekintek vissza rá. De őszintén nagyon fájt, és én sokkal lassabban is épültem fel (nagyon durva aranyerem lett pl) mint a császár utàn. Ha újra szülnék (nem fogok😅!) akkor biztos magánhelyre mennèk program császárra. Én úgy érzem ezt nekem elég volt egyszer megélni.

Volt egy hangulata, egy különös magánya, amit nagy koncentrációval, türelemmel és “tűréssel” igyekeztem átvészelni, megélni..de azért elég ijesztő is volt.

Nagyon ritkán néztek rám, emiatt nagyon féltem, tényleg nagyon erős fájdalmaim voltak, és én végig egyedül is voltam mert nem akartam, hogy bárki is bejöjjön hozzám. Számomra kevésbé volt katarzis a baba születése, mint elsőre mert akkora munkát kellett beletenni és olyan fáradt lettem a végére, hogy kb örültem hogy megvan. Plusz sok vért vesztettem, eleve vérszegény voltam, és több órán át nem tudtak átvinni később a babához sem. Az aranyóra megvolt, a férjem is boldog volt. Amúgy minden oké volt. Kb 10-11 óra volt a víz elfolyásától a születesig. Nem bànom, hogy így alakult de ha választhattam volna én kihagytam volna😅

39 hét 6 napon *befektettek.

(Előző vagyok, kimaradt)

Bocsi, hogy hosszú lett. Még így ezt eddig nem is gondoltam végig, kijött belőlem.