Normális hogy szülés után ennyire érzékeny vagyok?

8 hétig tartott nálam. Már a kórházban is napi háromszor elbőgtem magam. Egyszer azért, mert ez egy csoda, egyszer azért mert atyaég mekkora felelősség, egyszer meg azért, mert borzasztó fáradt voltam. Aztán ez ment hetekig. Egy idő után már azt sem tudtam min bőgök. Anyu sokat volt itt, már csak röhögtünk, hogy EEEZZZ MIII!? Ő is ilyen volt anno velünk, a mai napig elsírja magát egy anyáknapi köszöntésen (már én is...), néha sírt velem a meghatottságtól. Jó buli volt. :D

A kedvenc emlékem: Jött a férjem követlen főnöke látogatóba, hozott ajándékot, hogy ezt a csoport közösen küldi, megköszöntük, gyere be, ülj le, kihúztam a szatyorból az ajándékot, egy nyuszi volt a nevével és mondta a főnöke, hogy a baba születési hosszára készült, vagyis ő is 53 cm. Elbőgtem magam, ő meg csak nézett, hogy most mivan... :D:D A mai napig téma, hogy a frászt hoztam rá, hogy nem tetszik, vagy sértő, vagy mit tudja ő, közben csak meghatódtam, hogy ez milyen cuki figyelmesség már. :D 2 hónap után ezeket mintha elvágták volna. Jó kis bébiblúz volt. Ma is érzékenyebb vagyok, mint gyerek előtt, de azért már nem tolom ilyen durván. :D

6. Válaszoló! Tudom, hogy nem erre írtad, de nagyon szíven ütött a mondat, hogy azt se tudod miért sírsz.

Nekem anyósom állandóan ezt vágta a fejemhez a gyerekágy alatt, hogy azt se tudom, miért sírok, fejezzem be, meg hogy jó dolgomban bőgök... Teljesen ki voltam bukva, hogy mi hogy lesz, ő meg napi többször átjött számon kérni, hogy ezt vagy azt hogy csinálom. Ha nem engedtem be, akkor hívogatta a férjemet, hogy összeestem a lakásban, nem tud bejönni segíteni...

Úristen de rossz időszak volt! Ha mégegyszer ebben a helyzetben lennék, előre megmondanám, hogy ide nem jön senki, amíg labilis vagyok érzelmileg.

6# Egyáltalán nem ilyen szitura írtam, ahogy említettem, engem abszolút támogattak, soha nem szóltak egy rossz szót sem, amiért állandóan sírok és legtöbbször azt sem tudom megmondani min. Rövidre zártuk azzal, hogy majd ha tudom, vagy tudnak segíteni, szólok. :)

Szerintem így visszatekintve nagyon vicces. De őszintén szólva benne lenni énsem szerettem annyira. Nem a babánk miatt, hanem a hormonfröccs miatt.