Szülés előtti pánik?

Én nem kaptam semmit, pedig ott nyekegtem már vajúdás alatt a szülőszobán, hogy bent fog maradni, nem fog kijönni, szedjék ki valahogy meg segítsenek...első szülésem volt, nem gondoltam volna, hogy ilyen hisztit hoz ki belőlem.

Aztán a tényleges toló fájásoknál, meg amikor nyomni kellett, már jó volt minden, csak akkor jött a következő pánik hullám, amikor már jóformán kint volt, de annyira új és idegen volt a fájdalom, hogy rámtört a frász.

De ott volt a férjem, nyugtatgatott, a szülésznő is jófrj volt, a doktornő is drukkolt, bíztattak, hogy ügyes vagyok, még egy kicsit...ezek nagyon sokat segítettek nekem.

Biztos, hogy adnak valamilyen nyugtatót pánikrohamnál, ha kéri az ember.

Én végigpánikoltam a terhességemet, annyira féltem a szüléstől. Nem tervezett baba volt, gyógyszer mellett csúszott be, és nem volt szívem elvetetni. Azért sem vállaltam volna gyereket soha, mert én egy kisebb orvosi beavatkozás előtt is bepánikolok. Aztán amikor elkezdődtek a fájások, az elején kicsit féltem, pánikrohamot nem kaptam. Aztán annyira elviselhetetlen volt a fájdalom, hogy semmitől nem pánikoltam, hanem inkább vártam, hogy vége legyen. Mondtam, hogy császarozzanak meg, mert úgy éreztem, nem bírom tovább. Aztán amikor eljött a szülés, én annyira örültem. Végre láttam a fényt az alagút végén. Az gyorsan megvolt, és semmi pánik nem kapott el.