Volt akit állami rendszerben hagytak sokáig vajúdni?
A családom története alapján nálunk úgy tűnik, hogy az első gyerekkel mindenki nagyon hosszan vajúdik. (Olyan 24+ óra).
Van itt olyan, akit hagytak ennyi ideig vajúdni állami vagy magán kórházban?
Azt próbálnám kideríteni, hogy érdemes-e magánba menni, vagy “ugyanazt kapom” államiban is.
Kicsit megrendült a bizalmam a magánorvosomban és nem akarok azért 2 millióért szülni (szülés nekem 1,3 millió lenne itt + terhesgondozás, ami kb. 400.000 + laborok), hogy ugyanúgy sürgősségi császár legyen a vége, vagy ami a legnagyobb félelmem, hogy valami baja lesz a gyereknek.
Amiket felsoroltál (oxigénhiány, leeső szívhang stb) az indított, oxitocinnal űrsebességre kapcsolt szülések "velejárója".
Barátnőmet a Margit egy öreg doki (már nem praktizál) 36 óráig hagyta vajúdni. Végül azért császározta meg, mert nem lett volna már ereje, ha el is jutnak a kitolásig. Ott derült ki, hogy rosszul állt a válla, így esélye sem volt. De nem tolta oxitocinnal, meg semmi, hanem vártak. A szó jó értelmében, kísérte a szülését.
Az Imrét amúgy kizártam. Felröppentek pletykák, hogy márciustól heti két napot másik kórházba kell menni. (Sote egyik, jános másik).
Az államiak közül a sote 2 (szerződéssel) és a margit kórház játszik, de nem tudom melyik a jobb. A SOTE-n van pic, legalább gyorsan átér a gyerek, ha gáz van a szülés alatt.
Nekem a Duna Medical és a Medicover is ezért ijesztő. Viszont most csalódtam az egyik legjobbnak tartott Triton life-s orvosban. (Szakmai hibát vétett a terhesgondozáson).
Én 7óra alatt megszültem államiban. Igaz brutál volt, első perctől oxitocinnal. (2.szülésem is 7óra vajudás volt, ebből 3at vajudtam a kórházban).
Viszont barátnőmet 3 napig hagyták. Ha bement, kapott egy inekciót majd hazaküldték. A végén sos császár lett, a méhét pedig ki kellett szedni.
SOTE 1-en szültem, intították 41+1-en.
Este kaptam ballont, már végig görcsöltem az éjszakát, de azt mondták ez még nem AZ, majd reggel megyünk a szülőszobára. Oké. Semmit nem aludtam. Reggelre teltház lett. Délután 2-re jutottam szülőszobára, éhesen, fáradtan. Burkot repesztettek és màr kötötték is volna be az oxit, én kértem, hogy kicsit várjunk. 10 perc múlva jött a szülésznő, hogy hát még mindig semmi, úgyhogy akkor köti. Köszi...
Onnantól kezdve, hogy bekötötték az oxit, már generálta a továbbiakat (azonnal brutál fájások, kézzel tágítás gátmetszés+szakadás).
Végülis orvosi szempontból sima szülésem volt, én mégis úgy éreztem magam, mint akinek kierőszakolták a gyerekét. Sírógörcseim voltak hetekig, amiért így kellett megszületnie a kislányomnak. A dolgot tetézte, hogy össze volt karistolva a buksija. Így sikerült a burokrepesztés, többedszerre... Akárhányszor ránéztem összeszorult a szívem.
Releváns tapasztalatom nincs, hiszen nekem alapból indítani kellett, vagyis be kellett avatkozni a természetbe.
Azt éreztem, hogy indokolatlanul nem császároznak.
Hogy mondjuk egy második terhességnél hol szülnék? Nem tudom. A SOTE1-re az érzéseim miatt már képtelen lennék betenni a lábam, de hogy őszinte legyek, nem hinném hogy máshol sokkal jobb.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!