Nagyon félek a szüléstől! Más is így volt? De az a legrosszabb, hogy a gátmetszéstől, a beöntéstől, a varrástól! és attól, hogy mi lesz, ha nagyon fogok kiabálni! Nem fog rám szólni a doki?

Nekem nem fájt a beöntés, igazából csak kellemetlen, de a szülésznő már ezer meg egyet csinált, nem leszel miatta "mumus" :-)

A gátmetszést nem is lehet érezni a tolófájások közepette :-)

Viszont a varrás sajnos fáj, de akkor majd gondolj a kicsi-pici babádra, akit akkor már javában fürösztenek, teszik a kezecskéjére a kis karszalagját a nevével, amit ti adtok neki :-)))

Szia!

Két hónapja szültem, első babóm volt, és én is így voltam, de utólag már rájöttem felesleges volt. A vajúdás tényleg nem kellemes, szóltam is a dokinak a végén, hogy csináljon valamit, mert kitépem a saját hajam annyira fájt. De a kitolási szakaszt meg sem éreztem. A gátmetszést nem érzed, mert kapsz érzéstelenítőt, beöntésem nekem nem volt.(nem volt rá idő). Kiabálni nem fogsz, mert nyomás közben a levegőt nem tudod kiengedni, de ha kicsúszik valami a szádon, akkor sem fognak rád szólni. Ez természetes, és ezt tudja az orvos is. A varrást szintén alig éreztem, annyira kimerültem, hogy szinte végigaludtam. Akkor már úgysem a fájdalommal fogsz foglalkozni, hanem azzal, hogy milyen gyönyörű kisbabád született, és TE szülted meg. Nyugi ki lehet bírni, nem mondom hogy kellemes, de hidd el megéri! Sok boldogságot, és kitartást!

Kellemes Ünnepeket!

Szia, én két hete szültem, és nem is a szüléstől féltem, hanem az ismeretlentől. Nem tudtam, mi mit fog kötóvetni. Szerintem természetes, hogy félelem van benned.

A gátmetszés nem fáj, akkor nem is azzal leszel elfoglalva, én észre sem vettem, hogy mikor vágtak.

A beöntés csak kellemetlen. A varrás nekem nem fájt, viszont az érzéstelenítő, amit a doki adott előtte, az picit fájdalmas volt, viszont amint megvan a babád, és odaadják neked, minden kínt, fájdalmat, kellemetlenséget elfelejtesz.

Nekem sokat segített, hogy mellettem volt a férjem, nagyon jó volt, hogy rá támaszkodhatok a vajúdás alatt.

Sok sikert

Persze h mindenkiben vannak kérdések, kétségek aki nem szült még!! Bennem is voltak bár én alapvetően nem féltem mert nagyon akartam babát és tudtam h enélkül nem lehet. :)

Bár 14 órás vajúdásom volt mégis csodálatos volt. Nem csak fél év elteltével hanem már akkor. Semmi másra nem koncentráltam csak arra hogy végre a szemébe nézhetek annak a parányi lénynek aki bennem mocorgok 9 hónapig, aki együtt éli meg velem a természet csodájá!

Neki éppúgy nehéz volt átjutni a szülőcsatornán mint nekem kitolni Őt. Én vagyok a felnőtt, az erősebb, nekem kell őt segítenem, bíztatnom. Folyamatosan beszélgettem vele vajúdás közben h már nincs sok hátra kitartás..

Az az érzés pedig amikor kettőnk harca az életért befejeződött..hát..könnybe lábad a szemem ha rá gondolok!

Büszke voltam h végig csináltam h megküzdöttem érte. Ezt az élményt senki nem veheti el tőlünk!

Azért félsz csak mert nem tudod mi vár Rád.

A beöntés nudli! egy kis víz aztán pár perc múlva mész WC-re. (legalább nem a szülőszéken tojod össze magad!) :)

Ez NEM FÁJ!

A méhszáj tágulása mindenkinél más más időtartam. Igazából a vajúdás ami azt mondom nem kellemes. Erős menstruációs görcsöket fogsz érezni, akár a derekad, combod is sajoghat. Ezt a párod masszázzsal enyhítheti.

Amikro már 4 ujjnyira kitágulsz és székeslési ingereid vannak felpattansz a szülőágyra 5 öt nyomsz és kint van!

A filmekben mindig a kitolási szakaszt mutogatják őrülten ordibáló nőkkel! Ez baromság!

Én 14 óra alatt meg sem nyikkantam! Pedig a tágulás nehezen ment.

A kitolási szakasz olyan mintha kakilnál.

Akkor kell nyomnod amikor érzed h jön az inger.

Összeszorított szájjal, bocsukott szemmel kipréseled magadból a babát lefelé nyomással, a doki úgyis elmondja majd.

5 ilyen inger és kint van apicúr! Semmit nem érzel a gátmetszésből mert olyan nyomás nehezedik a gátra hogy olyan vékony mint a papír. Hidd el, egyáltalán nem érzed. Én nem tudom megmondani mikor vágtak mert nem oda koncentráltam.

Aztán előbukkan a baba feje. Ez a legnagyobb körfogat a babán ha ez kint van akkor már pár nyomás és egészben egyszerre kicsúszik a test. Sem azt nem érezni hogy a fejecskéje kint van, sem hogy az fájna.

Csak székelési ingert.

Én nem szeretem az ijesztő legendákat. Én saját tapasztalatomat írtam le. Egy tál rétesért bármikor megismételném.

Ami kellemetlen az a varrás és a gátseb gyógyulása.

Ne engedd h rémtörténetekkel tarktáljanak!

Csak ügyesen! :)

Ettől az előző választól teljesen elérzékenyültem. Én még nem szültem, jövőre fogok, bennem is ilyen kérdések kavaroktak, de most egy kicsit megnyugodtam, KÖSZÖNÖM!

A kérdezőnek: Könnyű szülést és sok boldogságot.

Boldog Karácsonyt Mindenkinek!

én sokat olvasgattam szüléstörténeteket a www.anyaleszek.hu oldalon. Baloldali menüsorban van, hogy szüléstörténetek és annyira megnyugtató és megható olvasmányok, történetek vannak ott :) olvasgasd!

nekem indították a szülést a 38. héten mert belekakilt a fiam a magzatvízbe. 5 óra alatt letudtam mindent :)

a beöntéstől ne félj, inkább csak lélekben kellemetlen. a gátmetszést a fájdalomtól, a baba feszítő fejétől és az érzéstelenítőtől meg sem éreztem, utólag mondták hogy vágtak, na meg láttam is az ollót :S

2 nyomásra kint volt. a varrásnál szívtam a gázt, bár 40 percig varrtak, mert belső varrat is lett meg külső is.

de akkor már csak a kisfiamra gondoltam. bent volt a párom és az írtó nagy segítség volt. még az ágytálat is ő hozta, vitte :), törölgetett vizesruhával, meg ilyenek. én kicsit kiabáltam a végefelé, mert nagyon féltem és közben fájt is, de amint kibújt ezzel minden megszünt. mondták, hogy nem kell csendben maradni, ők megszokták és azt csinál a szülő nő amit akar. ha kiabálni akar kiabáljon :)

NE FÉLJ!!!!

sok sikert, Boldog KArácsonyt!

7 hós kisfiú anyukája

Én két hete szültem. A beöntéssel nem volt semmi gond, meg se éreztem. A gátmetszést sem éreztem, mivel egy fájás alatt beadták az érzéstelenítőt, a következő fájás alatt pedig vágtak. Az érzéstelenítő miatt aztán én nem éreztem a varrást sem. Nekem az volt rossz érzés, amikor 3 nap múlva kivették a varratokat :(

Nna én viszont ordítottam rendesen szülés közben, mint a filmekben, amikor a kitolás volt. Rám szólt a doki, de nem rosszindulatból, hanem jót akart, hiszen kitolás alatt pont összeszorított foggal kellene nyomni, én meg nyitott szájjal kiabáltam. Eléggé elbénáztam, mert vagy 3 nyomással előbb is megszülethetett volna a kislányom, csak valahogy nem bírtam csukva tartani a számat és nyomni, mindig elrontottam a levegővételt és ordítottam. De aztán végül koncentráltam, és azt csináltam, amit a doki mondott, és egyből meg is született a kislány.

Ne félj a szüléstől, csak tedd azt, amit mondanak neked, és akkor sima ügy lesz!!!

Drukk!!!