Kapott már valaki szülés előtt idegösszeomlást?

Tájékozódj, tanulj a folyamatról, hogy éppen mi zajlik benned! Szerintem csak azért félsz, mert nem tudod mi van, mit hogyan kell! :) Egyél rendesen, szedj terheseknek való vitamint, kérdezz meg dolgokat a családsegítőnél, orvosnál, védőnőnél, neten..

Mi lesz pl., ha rosszul fogod? Akkor rosszul lesz fogva 5 percig, majd utána úgyis rájössz, hogy jé, így kényelmesebb tartani.

Mit csinálsz, ha nagyon sír? Megfigyeled a hangját és tudod belőle, hogy mit szeretne. Még Tiktokon is vannak erre videók!

Nem eszik? Add később, kis részletekben, adj mást, add másabb állagban..

Hogyan szoptass? Kb. csak tartsd oda, lehetőleg ne kitekert nyakkal vagy fejjel lefelé és enni fog.

Kevés a tejci? Igyál egy jó szoptatós teát! Még mindig ott a tápszer, ha nem válnak be a praktikák..

Bármi gixer van, van orvos, van védőnő, vannak idősebb barátok, van szomszéd.. kérdezz!

Szóval tanulj egy kicsit magadról és a babákról, hogy ne legyen annyi félelmetes feladat!

Hát én is szakember felkeresését javasolnám, de ha nem is terveztél gyereket, akkor miért tartottad meg? Főleg, ha ennyire rettegsz a szüléstől? Vagy bocs, ha rosszul értelmeztem, csak megütötte a szemem, hogy direkt leírtad, hogy nem terveztél babát..

Magamból kiindulva, ha én nem tervezek gyereket, akkor 1: nem is lesz, mert védekezem, 2: ha mégis összejön, nem tartom meg (mivel nem akartam/terveztem), úgy pláne nem, ha idegösszeomlás közeli állapotba kerülök a szülés gondolatától.

#4 Nem a gyerekneveléstől fél, hanem a szüléstől :)

#5 Mondjuk én sem vetetném el, hanem örökbeadnám, ha nem szeretném megtartani. Annyian várnak gyerekre.

Én indításra lettem kiírva, pár napra rá már teljesen ki voltam borulva, semmi nem volt jó, teljesen az idegeimre ment a mindennapos ctg (több órás program), a várakozás, az idegentől való félelem. Az utolsó két napban már zokogó rohamok jöttek rám, sírtam akkor is, amikor a férjem bevitt a kórházba és ott hagyott, meg aztán még estig hullámokban. Meg amúgy utána is a baba mellett hullámokban. Azt már a baby bluesnak tudtam be.

Az idegösszeroppanás nem tudom milyen. Én nehezen éltem meg azt az időszakot, az tuti.