Férjem meggondolta magát és mégis be akar jönni a szülésre. Nektek mik a tapasztalatok?

Az én férjem mind a 2x bent volt.

Ő nagyon akarta ,és nekem se fordult meg a fejemben ,hogy ne legyen ott.

Imádta minden egyes percét.

Sőt ,kisfiamnál a köldökzsinort is ő vágta el ☺️

Nagyon szép emlék. Mai napig megkönnyezi.

Azóta még szerelmesebb,és a szexuális étvágya talán még nagyobb. 😅

Tehát nem ubdorodott el és hasonló dolgok. Még közelebb kerültünk egymáshoz.

Ha mind ketten akarjátok ,apuka legyen bent egész nyugodtan. Állhat a fejednèl ,nem fog látni kb semmit. Legalábbis kislanyunknál ott állt. Azt mondta kb semmit nem látott. Ezt a fiamnál pótolta. 🤣 Lábnál állt. Minden is látott. De ő mindent is bír gyomorral szóval... Nem vette el a kedvét semmitől.

Életre szóló élmény volt neki is ,ezt mondta. Csak az volt a rossz az egészben ,hogy engem szenvedni látott.

Először az én férjem is elzárkózott, azt mondta a vajúdásnál bent lesz, kitolásra kimegy. Én elfogadtam. Aztán ahogy telt az idő elkezdte mondogatni, hogy ő bent lesz végig. Meg is beszéltük, hogy oké, de ha meggondolja magát, kimehet nyugodtan, nem problémázok ezen.

Utólag azt mondta barom az, aki egy ilyen élményt kihagy. Tényleg nehezen élte meg, hogy nem tud segíteni érdemben, főleg amikor volt egy mélypontom és már sírva mondtam, hogy én nem bírom tovább. De átlendültünk. Fej mellett volt végig, segített megtartani a hátam kitolásnál, szóval én úgy érzem együtt dolgoztunk meg ezért a babáért, hárman és ténylegesen egy család született ott meg, mégha közhely durrogtatásnak is tűnik ez sokszor. Amikor a mellkasomra tették a babát, akkor pedig együtt kezdtünk zokogásba, alig tudta elvágni a köldökzsinórt úgy sírt ő is. (Előtte életemben egyszer láttam sírni 6 év alatt, az édesapja temetésén.)

Nekem ő azt mondta, hogy egyáltalán nem a látvány égett belé, hogy szenvedek és mi honnan folyik és mennyi, hanen az érzések, a küzdelem és végül az eredmény, ami hát ugye felbecsülhetetlen. Szerintem ő ott lett apa érzelmileg. Nekem még kellett egy kis idő az érzelmi anyává váláshoz. Nem mindegy az érzelmi megélés. Ha valaki ezzel nem tud auonosulni, akkor jobb, ha nem megy be, mert valószínű segítség sem tud lenni. Kényszeríteni nincs értelm. Ha valaki tud vele azonosulni, akkor viszont tényleg nehéz visszaadni mit is jelent ez az esemény egy család életében. Minket a szülés élmény közelebb hozott. Még szerelmesebb, gondoskodóbb, odafigyelőbb pár lettünk, ami a szexuális életünkre is jó hatással volt.

Én kértem, hogy jöjjön be, mert nem akartam egyedül lenni. Bent amúgy később már el lettem volna egyedül is, de ezt előre nem tudhattam. Megbeszéltük, hogy mellém ül, félrenéz, illetve csak a fejemet nézi, és bármi olyat vélne látni, amit nem akar, akkor csukja is be a szemét. Egyébként ezt elég könnyű megtenni, tehát ha féltek, hogy valami "rosszat" lát, simán tud úgy ülni, hogy ne lássa. A végén miután kibújt, a köldökzsinórt se akarta elvágni, meg a magzatmázas gyereket se akarta megfogni, úgyhogy ő csak nézte. :D

Ő azt mondta utána, hogy egy hősnek tart, és nagyon büszke rám és még sose szeretett ennyire, úgyhogy nálunk jól sült el. A szexet sem befolyásolta semmiben.

A férjem bent volt, biztatott erőt adott végig mondta milyen ügyes vagyok és mikor elkezdtem pánikolni is végig támogatott... Együtt nyomott velem, tartotta a fejemet a lábamat. Szorítottam a kezét. Ő látott mindent.. Sőt mondta is végig h már látni a haját stb 😊 úgy gondolom az hogy más hogy élte meg nem jelent semmit. Ezt csakis nektek kell eldönteni...

Érdemes előtte pár Hadas Kriszta jön a baba videót nézni , csak h lássa milyen küzdelem a vajúdás, milyen a kitolàs, mennyire más tud lenni egy egy szülés...

Én is teljesen máshogy éltem meg, az elsőnèl csak nyögtem párat, másodiknal is viszonylag csendben voltam a harmadiknál pedig könyörögtem üvöltve h szedjék ki belőlem csináljanak már valamit.... Szóval ha bent lesz készüljön fel mindenre...