Milyen megalázó mondatot kaptál a szülésed során?

8

Örülj neki. És nem elfogadható az ilyen stílus egy segítő szakmában! Az ember még elnézi egy kasszásnál/bankban etc.de nem egy kiszolgáltatott állapotban. Nyelje le vagy adja ki ott,ahol nem hallja a páciens. 13 éve vagyok nővér. Volt olyan helyzet,hogy megfolytottam volna a beteget,de nem...nem tudni kiből mit vált ki a betegsegtudat. Mi is kerülhetünk oda bármikor. A szülés egy más állapot,fáj és aggódsz a gyereked miatt,ráadásul ki vagy tárulkozva,a leg intimebb területet bámulják,turkálnak benned. Ha ezt választotta,uralkodjon magán. Nyilván neki/nekünk sem kell mindent eltűrni ( én is osztottam ki beteget) de intelligens hangnemben,vagy ha keményebb voltam,bocsánatot kértem. Hozzáteszem, velem is egy db sz.rként bántak a szülészeten. Legalább láttam,hogy ne viselkedjek a betegekkel. Arról már nem is írok,hogy bántak a kisbabákkal..szívesen átrendeztem volna némelyik csecsemős arcát,és ezért nem hagytam rájuk egy percre se a fiamat,csak a kötelező vizsgálatokkor vitték el mellőlem.

8as akkor neked szerencséd volt. De amik itt fel vannak sorolva azok vérlázító dolgok, és egy egészségügyi dolgozónak se lenne joga ilyen helyzetbe kényszeríteni egy szülő/vajúdó nőt.

Engem a szülés másnapján aláztak meg, "azért nem tudta megszülni a gyereket mert ennyit hízott". 20 kilót híztam ennek a fele víz volt a toxémia miatt, 2 hét alatt 14 le is ment rólam. De állílag a toxémia is az én hibám és mérgeztem vele a gyereket :)

Kedves nyolcas, én kifejezetten pozitívan állok a dolgokhoz, mindhárom szülésemről öszességében jó élményekkel tértem haza, pedig ügyeletben szültem mindháromszor, nem habzok, és nem uszítok senki ellen. De az az egy mondat ott és akkor és abban a hangnemben igenis megalázó volt.

Ha azt kérdezik, milyen volt, azt mondom, jó. De ha azt kérdezik, mi volt megalázó, hát ezt is elmondom, hogy ez a mondat fájt.

Sürgősségi császár, vbac-ra készültem, így is “rosszul esett”, hogy nem sikerült, tök jól esett volna, ha valaki rámmosolyog vagy megsimogatja a kezem. Az elsőnél ezt meg is kaptam, iszonyatosan jó érzés volt abban a kiszolgáltatott helyzetben. A másodiknál végig azt hallgattam a műtét alatt, hogy a műtősnő engem szid, amiért éppen ma kellett nekem idejönni, pedig nem volt aznapra programcsászár betervezve és ő pihenni akart. Mikor már toltak ki, szólt be egy szülésznő, hogy lesz még egy sürg. csm., még hallottam az ajtóban, hogy valami “na ez a kva is most kellett ideérjen” mondattal konstatálta. A műtét közben egyébként pánikrohamom volt és hánytam (hanyatt, kikötözve, hatalmas élmény…), ezért is lecseszett, mert neki kellett letörölnie.

Szerettünk volna harmadik babát, lehet negyediket is, de emiatt a nő miatt nem lesz. 😕

Azért itt van néhány nagyon sokkoló, nekem egy szavam sem lehet, megalázónak talán egyik sem mondható:

Első szülésnél: 36 hétre szül, azért szül olyan könnyen (tolófájások alatt, annyira azért nem volt kellemes abban a pillanatban, bár orvosilag valószínűleg tényleg könnyű szülés volt). A szülésznő amikor meglátta a leleteim között a toxoplasma vizsgálatot, úgy döntött, engem most biztos érdekel, úgyhogy megosztja velem, hogy ő mennyire utálja a macskákat :)

Második szülésnél a szülésnő tiszta ideg volt és végig veszekedett mindenkivel, mert hárman estünk be egyszerre elég előrehaladott állapotban, bár ugyanez az orvost nem stresszelte :) A javát a szülésznő hallgató itta meg, mindenért beszólt neki, hogy ne oda tegye, végig ne kérdezze tőlem a fogtömésen át az összes kérdést a kérdőíven, velem csak azért vitatkozott, hogy feküdjek már le rendesen, mert lecsúszik a ctg és az én szívhangomat fogja be (nekem meg feküdni marhára nem volt jó, úgyhogy nem nagyon foglalkoztam vele :). De neki simán lehet rossz napja volt...

Nem velem történt, mellettem kis c.csaj 15 éves ordibált.

"Bezzeg mikor befelé ment, jobb volt, mi?"

8-cas!

Egyrészről már a kérdésből is elég világosan kiderül, hogy ki a célközönség, gyengébbek kedvéért még a kérdező külön ki is emelte, hogy kiknek a véleményére kíváncsi. Világosan kiderült 2x is, hogy nem neked szólt. Ha mindenáron le akarod írni a véleményed, akkor indíts egy új kérdést.

Másrészről orvosként nem nagyon tudom elfogadni azt kifogásként, hogy “éles helyzet ezt hozza ki”. Azzal az éles helyzettel egy szülész nap, mint nap találkozik, ez csak nekünk ünnepnap, neki egy újabb átlagos hétfő reggel. Akiben annyi empátia nincs, hogy tudjon kezelni egy olyan helyzetet, ami egyszerre rendkívül fájdalmas (az 5 legfájdalmasabb dolog között ott van a szülés), rendkívül kiszolgáltatott és kellemetlen, mindamellett, hogy az emberben ott egy halom aggódás a saját és babája egészsége iránt, annak semmi keresnivalója nincs egy orvosi egyetemen, különösen nem egy szülőszobán.

A szülészeti erőszak van és pont a hozzád hasonlók miatt lesz is még egy ideig. Mert legyintünk, meg örüljünk, hogy lik van a s3ggünkön, miközben a magyar orvostársadalom jó része nem aktuális ajánlások szerint praktizál, hanem “ahogy szoktuk”.

Amikor én betöltött 40. héten bementem konzultálni, hogy ha szükséges, mikor is lesz az indítás, akkor a nagytiszteletű főorvos úr közölte velem, hogy szerinte el vannak számolva a hetek, én biztos rosszul tudom, hogy mikor menstruáltam utoljára (holott kollégával beszélt, nem egy fél hülye cigánnyal), és a 12. UH is biztosan rossz, egyáltalán szerinte, aki csinálta nem is szülész (a legnépszerűbb szülészorvos volt a városban), én még csak 38 hetes vagyok. Aztán végül a természet megoldotta szerencsére, különben simán bennem hagyja a babát a 44. hétig. És mindez azért, mert még a saját kollégáit sem tudta partnerként kezelni, hát belegondolni is nehéz, hogy egy bárki mással hogyan folyik a kommunikáció.