Milyen tapasztalatod van az indítással kapcsolatban?

Nekem 41.héten indították. Előző nap NST-n egyszer csak eltűnt a szívhangja a babának. Pont a főorvos jött be, mondta, hogy forduljak vissza, aztán a másik oldalra. (nálunk oldalt kell feküdni közben) mikor visszatért a szívhang, akkor mondta, hogy a baba nyakán van a zsinór. Másnap reggel 7-re jelenésem volt indításra. Beöntés, NST, oxi. Jött a doki, nem tágulok. Még nem is fájt. Aztán elvoltam még 1-2 órát, burokrepesztés, na onnantól kezdtek erősödni a fájások, kaptam labdát, sétálhattam, de nagyon nem tágultam. Úgy 8 óra vajúdásnál bejött a doki, ránézett az NST-re, látta, hogy a fájással gyengül a szívhang, oxi lekapcsol, nézzük magamtól mire megyek. Voltak fájások, de nem tágultam. 10 óra vajúdás után megcsászároztak. A kicsi nyakán 2x volt rajta a köldökzsinór, nem engedte le ezért nem tágultam rendesen.

Nekem egyik sem volt rossz élmény. Sem az indítás, sem a vajúdás és a császár sem.

Egy szóval: borzalmas!

Nekem az első kettő spontán indult magzatvíz elfolyással.

Most toxémia miatt indították sürgősségivel a 37. héten.

Ég és föld. Senkinek nem kívánom. Elég friss az élmény mert tegnap szültem.

Nem lesz több gyerek!