Mennyire fajdalmas a szules?

Kedves kérdező!

Hozzád hasonlóan én is rettegtem a szüléstől, pedig nekem viszonylag magas a fájdalomküszöböm. A terhességem végén már alig vártam, hogy megszülessen a kisbabám és magam mögött hagyhassam a félelmem. Délután 6 körül kezdődtek a fájdalmak, azok még tényleg menstruáció-szerű görcsök voltak, mosolyogva beszélgettem a férjemmel és a szüleivel. Lezuhanyoztam, végeztem a dolgaim, közben folyamatosan azon tűnődtem, hogy „vajon ma van-e a nagy nap”. Mérni kezdtem a fájások közötti időt, elég rendszertelenek voltak. Este 10 körül kezdtem meggyőződni arról, hogy ez valóban a szülés kezdete. Bár még ekkor is viszonylag mosolyogva szóltam a férjemnek, hogy pakoljuk be a csomagot az autóba. Végül éjfél körül értem be a kórházba, 5 perces fájásokkal. 2-kor kezdtem érezni, hogy ez már nagyon fogösszeszorítós.. kétségbe voltam esve, mikor mondta a szülésznő, hogy ez nagyon az eleje... 4-kor írtam egy üzenetet a férjemnek: „én ebbe belehalok”... Ekkor mondtàk, hogy a felènél jàrok. Kétségbeestem. Reggel 7-től éreztem azt, hogy basszus, nekem ehhez nincs több erőm, könyörögtem a császárért, ekkor már nem bírtam csendben tűrni a fájásokat..nem fogok hazudni, nem hittem volna, hogy létezik ekkora fájdalom. Viszont a szülésznő elmagyaràzta, hogy hogy vegyem a levegőt, az valamelyest segített. Végül székelèsi ingert éreztem, ekkor már tudtam, hogy ezek tolófàjások. A kitolási szakasz egy igazi megkönnyebbülés volt, nem éreztem olyan nagy-nagy fàjdalmat. Féltem a gátmetszèstől is, de nem éreztem semmit. Amikor kibújt a kisfiam, valóban egy kicsit kellemetlen, feszítő érzés lett úrra rajtam, de az időben nagyon kevés. Amint megérkezett Ő, vége volt a fájdalomnak. Varrásnàl érzéstelenítettek, nem fájt egyáltalán. Ne izgulj, a vajúdás vége valóban nagyon nehéz, de nem végig. Figyelj a légzésedre, a fájások közötti szünetekben új erőt tudsz meríteni.

Könnyű szülést!

Egy két hónapos babó anyukája :)

Nekem elég magas a fájdalomküszöböm de a szülés kiverte a biztosítékot.

Terhességem alatt abszolút nem gondoltam a szülesre, úgy voltam vele a gyerek mindenképpen kijön így vagy úgy. De akkor ott azt hittem meghalok. Mondtam is a páromnak hogy én ezt nem tudom végigcsinálni pedig viszonylag gyors szülésem volt, magzatvíz elfolyással kezdődött rá 3 órára meg is szültem. Az egyetlen dolog ami a lelket tartotta bennem a párom volt aki végig bennt volt mellettem.

Én 10/11 mondanék a fájdalomra.