Teljesen őszintén mesélétek arról, hogy milyen érzés a szülés? Fájt nektek nagyon?

Nekem nem volt vészes. 3 intenzív órát tartott az egész. Mikor kint volt a baba csak annyit szóltam, hogy vége, ennyi volt? PErsze a doki jót röhögött, hogy örüljek neki.

Én szerencsés voltam, jól bírom a fájdalmat. Éreztem már durvábbat is. Ha úgy állsz hozzá hogy ez egy "pozitív fájdalom" és közelebb segít ahhoz, hogy anya legyél, könnyebb.

Őszintén?Fáj,nagyon fáj,de nekemmégsem a fájdalom volt a legnagyobb bajom,hanem a kimerültség. Hogy akkor kellett volna erőt "produkálni",amikor már alig volt.

Maga a kitolás meg olyan mintha akkorát szeretnél k@kilni,amekkora nem férhet ki sosem,nagyon feszít,és aztán csodával határos módon a baba mégis kicsusszan.

Szép élmény,örülök,hogy átéltem (EDA nélkül).

Kimerültség miatt kértem az EDA-t leginkább. Sajnos 18 óra után császár lett a vége. A vajúdás nagyon fájt, a császáros seb meg hosszasan.

Az agyad viszont úgyis tompítja az egészet, egy idő után nem emlékszel rá, hogy hogyan és mennyire fájt. Csak arra, hogy nagyon.

Persze jó is így, mivel én is a "gatyafelkötős" táborba tartozom, jövő év elején mehetek megint szülni! Ha jobban emlékeznék, még jobban félnék, mint így! :P

11 óra vajúdás után kaptam oxitocint, és őszinte leszek - nekem rettenetesen fájt. Szégyen, nem szégyen, kiabáltam, ilyen fájdalmat még soha életemben nem éreztem. 4 óra múlva született meg a kislányom. De mikor meglátod, tudod, hogy volt értelme az egésznek!

Most még nem érzem úgy, hogy bármikor újra szülnék, mert nagyon friss az élmény. :)

Egyébként nem féltem a szüléstől, mert nem tudtam mi vár rám. :)

3 hetes kislány anyukája

nekem a fájások voltak nehezen viselhetők, de szerencsére mindig, amikor már elviselhetetlen kezdett lenni (mintha széttörni készültem volna derékbean-medencében), addigra elmúltak, és jött egy kis szusszanás. A tolófájások már annyira izgalmasak, és szerencsére rövidebb ideig vannak, hogy ott már csak arra kell gondolni, hindjárt meglátom a kisbabám, és úgy nem vészesek.

és az egész után egy olyan örömmámor önti el az embert, hogy úgy érzi, mindent megért ez a pillanat, és mostmár teljes az élete.