Rossz szülésnél mindig az ellátás a hibás?

Én azt gondolom, hogy a szülő nő adottsagaitől, hozzáállásától is függ.

Én például természetesen szültem de ballonnal indítottak, volt oxi, beöntés, vágás, varrás.

De szerencsére egyik sem érintett rosszul. Ettől függetlenül valakinek ezek közül mindegyik horror élmény volt, mert nem tudja mondjuk lazán kezelni a beöntést, mint én, hiába csináljak ugyanúgy neki is, nekem is.

Szerintem minden egészségügyi ellátásnál meg van ez, csak a szülés többnyire érzékeny téma minden nőnek,hisz mégiscsak a gyermekét hozzá világra.

Én nem a kórházat hibáztatom,hanem azt az ügyeletest,aki aktív vajúdással haza akart küldeni, mert nem tágultam.Majd azt aki 10 órás oxizás után is várt várt várt míg végül a császár mellett döntöttek (volna. Ha a műtőre várva nem tágultam volna ki hirtelen abban a 20 percben) Utólag ennek a váró dokinak hálás is lehetnék.

Ja és arra is haragszom aki nem hitte el,hogy tolófájásaim vannak. Úgy kellett már könyörögnöm mikor kötötték be a lábaimat,hogy nézzenek meg,mert nyomok. Kinevettek,hogy az lehetetlen,mert negyed órája még 1 ujjnyi voltam csak

Utolsó ez tényleg szomorú.

Nekem este rakták fel a ballon, reggelre semmi nem történt, olyan délelőtt 9re lett 2cm.

Vegül délután 16.13kor született meg

Ez BP sote

Első voltam

Szerintem is-is. Nekem rossz szülésem volt, éjfélkor ébredtem 5 perces fájásokra, de nem tágultam, pedig a kórházban folyton a 100-as értéket ütötte a CTG. És még azt mondta a szülésznő, hogy nincsenek is, csak gyenge fájásaim, le akartak tenni osztályra, hogy ott vajúdjak másnapig vahy ameddig kell, 5 perces fájásokkal.

Na mindegy, végül oxit kötöttek, burkot repesztettek, edát is adtak, de a franc se nézett rám, nővérhívó se volt. Még jó, hogy ott volt a férjem, mert egyszer sok vér öntött el, ő szólt, akkor megnézett a doki, jé, már hirtelen kitágultam 2 ujjnyiról 4 ujjnyira, mondtam is, hogy olyan fájásaim vannak, mintha kakálnom kellene, akkor elkezdtek gyorsan kézzel tágítani, aztán vittek a szülőszobára, ahol a tolófájások alatt végig nyomták a hasam...

Na, bevallom, ordítottam kitolás közben, pedig azt mondtam, én tuti nem fogok, de ott már nem tudtam kontrollálni a fájdalmat. A méhnyak és hüvely is repedt, mert nem várták még, hogy táguljak még fél órát vagy nem tudom...

Na most, aláírom, az én fájdalküszöböm is lehetett alacsony tizenpárórás vajúdás után, de azért az ellátást sem nevezném emberinek.

Ez egy tök érdekes kérdés. Nyilván van olyan,hogy az ellátás a rossz. Olyan is, hogy a kommunikáció volt rossz, és vannak olyan emberek is, akinek semmi nem jó :) Ha én tippelnék, talán a kommunikáció hiánya a leggyakoribb probléma. Két gyereket szültem, a legjobban azon lepődtem meg, amikor az orvos (ügyeletes!) engedélyemet kérte a burokrepesztéshez, és miután visszakérdeztem, még türelmet és közérthető módon meg is indokolta annak szükségességét.

Minden szüléstörténet átmegy egy erős szubjektív szűrőn, de szerintem nem is a fájdalomküszöb itt a döntő: más elvárásokkal rendelkezünk, másként éljük meg ugyanazt a dolgot, stb.

Az enyém is borzasztó volt. Az elsőnél ügyeletes szülés 21 éves voltam. 12 órát vajúdtam oxival. Fel sem állhattam inkább megkatétereztek.

Azt mondták bírjam ki mert fiatal vagyok és jobban kell bírnom. A fogadott dokis kismamák mellett voltak persze folyamatosan mind a ketten. Nem is értettem minek vannak a kismama mellett a dokival együtt hárman. Még csak nem is vajúdott.

Talán a 12 óra alatt 2x vizsgáltak meg.

A másodikat mashol szültem tavaly fogadott dokival és teljesen más volt.

Szerintem ebből ered, ha horror szülésed volt. Akinek van dokija vagy szülésznője azzal sokkal emberségesebbek. Tapasztaltam már ezt is és azt is.